Sterfa

 

         Még soha senki nem látott sterfát. Szomorú ez, mert sterfaerdőben élünk, sterfák vesznek körül, és mi azt mondjuk, nincsenek árnyat adó erdeink. Nem tudjuk, hogy sterfaerdő vesz körül.

       A strefa gyökérről nő. Mikor úgy gondolja, hogy elszakadt a gyökértől, szimbiózisban él.

       Mikor úgy fordul a sora, hogy szimbiózisban is kevés az egész, akkor indát ereszt, kacsot. Feleslegesen. A sterfa minden próbálkozása ellenére a gyökeréből nő. Gyökér-komplexusa azért van, mert volt gyökere, dolgozik benne, hogy ő is gyökeret eresszen, és ha nincs hova? Volt csemetekori nosztalgia, gyökértelenség, szellemi és lelki, szexuális kielégületlenség.

         A sterfa dilemmája: Én az erdő része vagyok, de mivel olyan fa nincs, amit úgy hívnak, sterfa, ilyen erdő sincs. Akkor nekem nincs is közegem. Én vagyok a rút kiskacsa, aki viszont a mesében írtakkal ellentétben tudja, hogy hattyú.

       Valami nem gilt. Pedig minden gilt. A sterfa azt hiszi, hogy önmagában erdő, az erdő meg nem tud arról, mi az a sterfa. Az erdő megvan a sterfa nélkül. Ha egyszer a sterfák erdőt szeretnének létrehozni, akkor a sterfa elindul erdőt keresni, eltépi a gyökereit, mert hiszen elindult… Ugyanígy jár, amikor árnyékot keres magának… Van olyan szakasza az életének, amikor napot keres, mert nem bír árnyékban élni. S nem veszi észre, hogy a sterfa - igaz, erdőre vágyó, de nincs erdeje -, s árnyék ami rávetődik, csak a saját árnyéka.

        Tudja, mi az irritáló a sterfában? Hogy nem tudom eldönteni, hogy összezúzzam-e, vagy sem azt az egyszemélyes erdő kiselméletét? Mert hogyan mondjam el neki, hogy sterfa csak erdő nélkül tud létezni. Saját napja van, és saját árnyéka. S ha egy sterfa összekeveri a gyökeret az erdővel, az maga a tragédia. Gyökérről növök, vagy magról? Esetleg ültetnek, mint dugványt? A sterfa már csak ilyen.

        A fecskére régen azt mondták, az Isten madara. Az oltáron díszelgő liliom az Isten virága. Szerintem a sterfa pedig az Isten fája.