Erotikus fogantatás

Volt egy kaktusz. Sok ágú volt, hatalmas tüskékkel. Vizet nem fogyasztott soha, még maga Noé locsolgatta a bárkában az oroszlánnak, és a majomnak a vérével. Na, olyan is lett a kaktusz, Néha oroszlán, néha, meg majom.

 De mindezek mellet, igen ribnyák is volt ez a kaktusz.

Egyszer kivirágzott, és rájött a nemiség ízére. És bolond módra poroztatta magát minden félékkel meg izékkel, aki csak arra járt és kelt. Elsőnek egy korbáccsal poroztatta be magát. Aztán jött egy pálca, s utána egy riadó kürt. Arra ment egy pajzs, na, rögtön neki is odaadta a bibéjét.

Mondom, nagy szajha volt ez a kaktusz.

Egyszer egy gruppen sexbe is belement, és kéjes sóhajok közepette poroztatta magát egy kalomárissal, egy pennával, és-hogy ne nyikorogjon annyira- egy pici tintalével is.

Szerette a változó sexet is, hol bánattal, hol vidulással tengette parázna perceit.

Na, ez a lotyó kaktusz, nem vette észre, hogy közben a váltakozó partnerek miatt újfajta tüskéi is nőttek. Így volt neki védő, óvó, bánatos, mulatós, mindenre figyelő, és mindenre ugró -támadó és védekező tüskéje is.
Ő szépnek tudta magát, ezért a bárka szemében, ő szép is volt. Hibátlan szépség. Kicsit kavalkádos, kicsit extrém, de a kaktusz az szép volt.

Elrepült felette egy szem, egy kíváncsi,- s épp ezért mindent látó és tudó szem, is.

Na rögvest megnedvesedett a bibéje, és a tüskéit széttárva gátlástalanul a bibéjére rántotta a szerencsétlent.

" Ohhhh! Ez a jó, ez az igazi, csak porozzááá Porozzá!"

 Az meg nem mert ellenkezni, nehogy kihajítsák a bárkából- engedetlenség okán. És jól megporozta. Amúgy rendesen. Mert mindent tudott, és mindent látott. Azért tudta ezt megtenni ilyen alapossággal.

A virág elhervadt, és a bibe helyén nőtt egy termés. Nem volt neme, nem volt arca, csak termés volt.

Akkor feneklett meg a bárka, az Ararát hegyén.

Ott és akkor született meg a Szívem.

PLT’

Soroksár

2016.02.08. délután

Erotikus fogantatás

Volt egy kaktusz. Sok ágú volt, hatalmas tüskékkel. Vizet nem fogyasztott soha, még maga Noé locsolgatta a bárkában az oroszlánnak, és a majomnak a vérével. Na, olyan is lett a kaktusz, Néha oroszlán, néha, meg majom.

 De mindezek mellet, igen ribnyák is volt ez a kaktusz.

Egyszer kivirágzott, és rájött a nemiség ízére. És bolond módra poroztatta magát minden félékkel meg izékkel, aki csak arra járt és kelt. Elsőnek egy korbáccsal poroztatta be magát. Aztán jött egy pálca, s utána egy riadó kürt. Arra ment egy pajzs, na, rögtön neki is odaadta a bibéjét.

Mondom, nagy szajha volt ez a kaktusz.

Egyszer egy gruppen sexbe is belement, és kéjes sóhajok közepette poroztatta magát egy kalomárissal, egy pennával, és-hogy ne nyikorogjon annyira- egy pici tintalével is.

Szerette a változó sexet is, hol bánattal, hol vidulással tengette parázna perceit.

Na, ez a lotyó kaktusz, nem vette észre, hogy közben a váltakozó partnerek miatt újfajta tüskéi is nőttek. Így volt neki védő, óvó, bánatos, mulatós, mindenre figyelő, és mindenre ugró -támadó és védekező tüskéje is.
Ő szépnek tudta magát, ezért a bárka szemében, ő szép is volt. Hibátlan szépség. Kicsit kavalkádos, kicsit extrém, de a kaktusz az szép volt.

Elrepült felette egy szem, egy kíváncsi,- s épp ezért mindent látó és tudó szem, is.

Na rögvest megnedvesedett a bibéje, és a tüskéit széttárva gátlástalanul a bibéjére rántotta a szerencsétlent.

" Ohhhh! Ez a jó, ez az igazi, csak porozzááá Porozzá!"

 Az meg nem mert ellenkezni, nehogy kihajítsák a bárkából- engedetlenség okán. És jól megporozta. Amúgy rendesen. Mert mindent tudott, és mindent látott. Azért tudta ezt megtenni ilyen alapossággal.

A virág elhervadt, és a bibe helyén nőtt egy termés. Nem volt neme, nem volt arca, csak termés volt.

Akkor feneklett meg a bárka, az Ararát hegyén.

Ott és akkor született meg a Szívem.

PLT’

Soroksár

2016.02.08. délután

Erotikus fogantatás

Volt egy kaktusz. Sok ágú volt, hatalmas tüskékkel. Vizet nem fogyasztott soha, még maga Noé locsolgatta a bárkában az oroszlánnak, és a majomnak a vérével. Na, olyan is lett a kaktusz, Néha oroszlán, néha, meg majom.

 De mindezek mellet, igen ribnyák is volt ez a kaktusz.

Egyszer kivirágzott, és rájött a nemiség ízére. És bolond módra poroztatta magát minden félékkel meg izékkel, aki csak arra járt és kelt. Elsőnek egy korbáccsal poroztatta be magát. Aztán jött egy pálca, s utána egy riadó kürt. Arra ment egy pajzs, na, rögtön neki is odaadta a bibéjét.

Mondom, nagy szajha volt ez a kaktusz.

Egyszer egy gruppen sexbe is belement, és kéjes sóhajok közepette poroztatta magát egy kalomárissal, egy pennával, és-hogy ne nyikorogjon annyira- egy pici tintalével is.

Szerette a változó sexet is, hol bánattal, hol vidulással tengette parázna perceit.

Na, ez a lotyó kaktusz, nem vette észre, hogy közben a váltakozó partnerek miatt újfajta tüskéi is nőttek. Így volt neki védő, óvó, bánatos, mulatós, mindenre figyelő, és mindenre ugró -támadó és védekező tüskéje is.
Ő szépnek tudta magát, ezért a bárka szemében, ő szép is volt. Hibátlan szépség. Kicsit kavalkádos, kicsit extrém, de a kaktusz az szép volt.

Elrepült felette egy szem, egy kíváncsi,- s épp ezért mindent látó és tudó szem, is.

Na rögvest megnedvesedett a bibéje, és a tüskéit széttárva gátlástalanul a bibéjére rántotta a szerencsétlent.

" Ohhhh! Ez a jó, ez az igazi, csak porozzááá Porozzá!"

 Az meg nem mert ellenkezni, nehogy kihajítsák a bárkából- engedetlenség okán. És jól megporozta. Amúgy rendesen. Mert mindent tudott, és mindent látott. Azért tudta ezt megtenni ilyen alapossággal.

A virág elhervadt, és a bibe helyén nőtt egy termés. Nem volt neme, nem volt arca, csak termés volt.

Akkor feneklett meg a bárka, az Ararát hegyén.

Ott és akkor született meg a Szívem.

PLT’

Soroksár

2016.02.08. délután