Tartalom

Confiteor

Mikor asszonyod kalászillatúan,

Kenyérként búvik az öledbe…

Jut-e eszedbe egy nyári este,

Az a csillagosan tejmeleg?

Ha tarlót jársz, ködös őszi esten,

S lépteidtől megriad az egér…

Hallod-e a bánat csengettyűjét,

Hallod-e az ónkupák csengését?

Fülelsz-e néha benn magadra,

Siket csend vár, vagy torz zsivaj?

S hallgatsz-e néha néma csendet,

Mely elnyomja a kocsmazajt?

Mikor asszonyod hóillatúan,

Dunnaként fed be, s eltakar…

Dideregsz vagy fázol a jégsuba alatt,

Mert lelkedre hullt a zúzmara?

Mikor asszonyod cserfesen locsogva

Folyik a szívedben, mint kis patak…

Jut eszedbe néha az a réges-régi,

Mindenkinek terhes önmagad?

Rárósebes sólyomként üldöztük

Az égen a darvakat, a sasokat,

Levadásztuk az eget és földet,

S megöltük az énekes madarat,

A mienk volt itt minden, az ég, a tér,

A lég, a föld, az út, a tó.

S nem maradt semmi más utánunk,

Mint egy tűre szúrt pillangó.

Soroksár, 2007. 07. 29.

PLT’