Nagy Gáspár:

Tanulom már…

Itt mifelénk a halál kutyája ugat,

Csak Nagypéntek óta mennyi halál!

Poéták, könyves asszonyok s urak.

Lektorok lektora: lucidus íródeák,

Kaszálja hű betűrovóit a nyár…

Két kezemen számolom halottaimat,

Miközben engem is meglegyint már,

Beértünk volna, és itt az aratás?

Kórházi ágyamon kérdelek, Uram,

Miért nem én? Mondd, mire vársz?

Nálad semmi nincs idejekorán…

Mert tudom, lehullnak a meglőtt madarak,

S lerogynak a csatákból visszatért lovak…

Tanulom már a néma harangok szavát…

Megint le kéne győzni egy éjszakát!

2006. július. 22.

Meghalt: 2007. január 16-án.

Ott fönn

Szabad vagyok már
m i n d e n e k t ő l
barátaimtól
ellenségeimtől
akik ha vesztem
is akarják
a beborult égre
nevem írják
s eljövök onnan
esőnek hónak
vígasztalanokat
vígasztalónak
az ég szürke lapján
ott fönn - tűnődöm
mennyei betűkön