Nyéki néni
Igen érdekes álmom volt tegnap éjjel, olyan zavaros, olyan elúszó, csak a sok vegyes érzés maradt meg bennem, miközben méláztam a fajanszon. Az álom rövid volt, mindössze egy kép maradt meg bennem: A mikolai templom lourdesi barlangjában térdelt Nyéki néni, és imádkozott.
Ennyi volt csak az álom, és én mégis eltöprengtem a képen magán. Azt tartottam érdekesnek, hogy Nyéki néni a Szűz szobránál imádkozott az Istenhez. Nem Jézus Urunk szobránál, avagy a feszületnél, nem az oltárnál, ahol az oltáriszentség van, nem, ő csak a Szűznél kopogott, gondolom közbenjárásért könyörgött.
Az első burok:
Számára az anya fogalma fogható csak meg, az még nem misztikus, nem elvont, emberi a maga testiségével, fájdalmával.
A második burok:
Nem mer, talán nem is akar a Fiúhoz fordulni, számára az már olyan, mint a görög mitológiában a félistenek, fel kéne dolgozni az Ember Fia és az Isten Fia fogalmának azonosságát, és ez már szinte félelmetes számára.
A harmadik burok:
Ha az oltárhoz menne, ott belebotlana, és gondolom, hasra is esne a Szent Hármasság egy és ugyanazonosságában, amelyből ráadásul a második egyben kettő is ugyebár.
Ezért marad a materiális síkon, a misztikumot anyagiasítva próbálja magát elfogadhatóvá tenni, és valami protekciót kérni az Anyától, vagy a szentektől, akik szintén megfogható dolgok. Ha ezer évig él, akkor sem jutott volna el még a Fiúhoz sem, nemhogy az Atyához, de hát ezt nem is kérte tőle senki, sem a földön, sem az égben. És ez így van jól.
Eddig igen sematikusan három burkot képzeltem el, avagy három síkot, és ez még mindig csak a keresztény kultúrkörben igaz, tehát joggal elképzelhetünk magunk és az Isten közé a többi hit toleráns szemléletével annyi burkot (síkot), amennyit akarunk. De a legmisztikusabb dolgok is anyaggá válnak, ha leírod őket, magyarázod, liturgiát vagy egyházi felépítményt varázsolsz köréje.
Meddig lehet akkor elmenni az Isten keresésében, hány síkot tudsz egymásra héjazni, és hányadik burok lesz az, amely számodra olyan menedéket és megnyugvást hoz, mint Nyéki néninek az Anya? Számomra ez a legtávolabbi síkon helyezkedik el, távol a teremtett embertől, a felépítményektől, a filozófiáktól és eszméktől. Azért gondolom, hogy jól sejtem, amit sejtek, mert ez a legtávolabbi sík fogalmazódik meg legelőször a szent iratokban, tömören, egy mondatban elmondja az Isten lényegét, annyira világos, hogy nem is veszteget rá több szót.
Mi azonban úgy járunk, mint a nem okos ember, aki a horizontot kémleli, aztán hasra esik egy szalmaszálban. Akkor menjünk együtt a legelejére: „…és a vizek fölött Isten lelke lebegett vala!” Ezzel kezdődik minden, még a Szentírás is, és egyben ez a legtávolabbi sík is, ami számunkra már nem fogható fel, de valamennyire hihető.
Egy térben és időben feloldódó szubsztancia, ami egyben tér is, és idő is, és sík is, kicsi is, meg kozmikus is, egyszóval olyan, mint egy titkos menedék.
Mint Nyéki néninek a lourdesi barlang.
S ha így veszem, akkor abba a barlangba belefér a kozmosz, mint ahogy a kozmoszban meghúzódik csendesen, szerényen egy egyszerű parasztasszony kérése... Egyszerű, csendes, kicsi és szerény, de BENNE VAN!
2004-10-12 PLT’ Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
