Tartalom

Sík Sándor:

Csigabiga

Csigabigácska, jaj de nem okos vagy!

Miért másztál az útra? Eltaposnak!

Fejetlen jár itt annyi tompa láb,

Csigabigácska, menj tovább!

Akinek feje nincs, az  mind kegyetlen,

Miért másztál az útra, csigabiga lelkem?

Mit ér neked, hogy hátadon a ház,

Ha egy patkó elgyaláz.

Jöjj szépen, lassan, tenyeremre veszlek,

Ne félj, ne bújj, meleg pázsitra teszlek.

Ez szarvacskáid kihízelkedi,

Csigabigácska, gyere ki!

A Jóistennek sok a gondja, látod,

Mosolyán melegszenek a virágok,

Mégis, lelkecském, az Isten szeme

Érted is könnyet ejtene.

Lóré

Szalad a lóré, csöpp hegyi vonat,

Zörög az erdőn, nagy hegyek alatt.

Lógó fejjel, meggyőződéstelen,

Vén ló zördíti rozzant síneken.

Ám mikor elérik a tetőt,

Hámból kifogják a jámbor ügetőt.

A lószerszámot hátára vetik,

Farát szelíden megveregetik,

És azt mondják: eredj szépen haza!

És ő elindul. Szépen, és haza.

Hát a te lóréd, édes öregem!

Lovatlan áll már az is a hegyen.

Békés, nyugodt, csendes, jó hely ez,

De megállónak is csak föltételes.

Hiszen te húznád, húznád még tovább,

De idefönn már nem várnak csodát.

Húztad a terhet, húztál eleget,

Most már az üres hám is felsebez.

Az is megrettent, mikor valaki

Hervadt hátadat megveregeti.

De maholnap megsimít a szó,

Jöjj haza szépen, fáradt vén csikó!

És megismered, ez a gazdád szava.

És elindulsz szépen. Szépen, és haza.