Díszvánkos
Akkor díszpárna voltál ágyamon,
Emlékkönyvé lényegült bársony.
Hajadon napnak villant a lét, az íz,
A szó a tett, a rügy, a só, az emlékezet.
Hajdan díszpárna voltál ágyamon...
Arany s ezüst fonállal ékes valóság-vánkos.
Én hatalmas kincsem, miként védjelek?
Végrehajtók jönnek, hová mentselek?
Mond, hová rejtselek?
2015-03-12 reggel négy óra
PLT’
|