Édesapám oly magányos volt gyermekkorában, hogy tízévesen üdvözlőlapot írt saját születésnapjára; így valaki megemlékezik róla. Én novellákat, regényeket, verseket írok; talán így emlékeztetem magamat magamra...

Az író számára az írás olyan kegyelmi állapot, melyben senki számára nincs kegyelem.

 
Menü
 
Közéleti szereplések
 
A gólyák törvénye (regény)
 
Hírek a Parnasszusról
 
Parnasszusi Pantheon
 
Ismeretlen szerzők
 
Novellák
 
Várakozás (regény)
 
Torzulatok (regény)
 
AZ ötödik szolgáló (regény)
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Látogatottság
Indulás: 2007-09-06
 
A napok mondásai
 
Mészáros István fordító
 
Címlap
 
LÁSZLÓ
 
     - Csend! Valaki jön!
     - Hozzánk?
     - Én úgy hallom!
     - Biztosan a Mary lenni az, nagy fájdalomban.
     - Az Istenre kérlek, Pityke, mondd meg ennek a kitömött szalmabábunak, hogy a Mary szarik rá nagy ívben. Én már szóba sem állok vele.
     - „… egy asszony miatt vagyok ilyen léha
       egy asszony, aki szeretett talán…”
     - Most ne énekeljen, Misu! Lehet, éppen magához jönnek.
     - Énhozzám? Ugyan ki?
     - Mindenki itthon van?
     - A Tuti Juti meg a Charlie ott lebegnek a kocsmában, és folyatják a nyálukat, mint a Pavlov kutyája. Albert bácsi a szokásos útját járja, mint mindig.
     - Meg is veri az Isten érte! Hatvan éven keresztül semmit sem csinált, csak csavargott. És most a sírban sincs nyugta, még innen is megszökik, jön, megy, nincs békéje.
     - Kati néni! Én húsz éve ismerem magukat, hiszen szomszédok voltunk! Maga két perc nyugalmat nem adott soha az öregnek, mindig űzte, hajszolta, a végén elűzte.
     - Maga ehhez ne szóljon hozzá, László!
     - Miért ne? Én korán keltem mindig, de az öreget nem tudtam megelőzni soha. Felkelt, mielőtt maga felébredt volna, csakhogy ne tudja bántani. Fogta a kis cekkerét, és alibi vásárlásba kezdett. Ő volt a péknél az első, a boltban neki köszöntek először. A kocsmában nyitásra kitöltötték a két deci borát, ott elidőzött, jó időben kiült a padra a téren, és várt. Délre hazaért, evett valamit, aztán rögtön bejelentette, hogy a vajról elfeledkezett. És este tízig kereste a legjobb vajat a városban, mert meg kellett várni, míg maga lefekszik.
     - Ez nem igaz!
     - De igenis igaz! Este tizenegy felé, mikor mentem haza, gyakran láttam az út mellett cigarettázni, kezében hatalmas bevásárlószatyor, benne öt deka vaj. Ha megálltam a kocsival, mondom, hazaviszem, mindig mosolygott, köszönöm, László, de rengeteg idő van még lefekvésig. És mindig a Kati néni lefekvésére értette.
     - Lusta tekergő volt!
     - Elég legyen, Kati néni! Maga mindig üldözte az öreget, piócája volt az életének.
     - Ezt ő mondta?
     - Nem! Ha megkérdeztem, mi járatban, félszeg mosollyal jött a sztereotip válasz: „Az én Katámnak viszem a vajat, derék asszony az, elhiheti László”, soha rosszat nem mondott magáról.
     - Ez a szerencséje!
     - Na látja! Még itt is fenekedik, itt is terrorizál. Külön szerencsétlensége az öregnek, hogy együtt haltak meg. Itt sincs nyugta Kati néni miatt. Csodálkozik hogy hajnalban megy, és a holddal érkezik?
     - Megérdemli a sorsát, mert a gyilkosom lett. Ránk nyitotta a gázcsapot.
     - Ez nem igaz, Kati néni! Csak tizenegy órai bolyongás után melegíteni akart magának egy kis ételt, elfordította a csapot, de a gyufagyújtáshoz már nem volt ereje. Elaludt. Örökre elaludt.
     - Én is vele.
     - Hát ez az Albert bácsi katasztrófája is!
     - Hagyd a fenébe az öreglányt, Első! Szerintem a fegyőrök jönnek hozzánk látogatni, még mindig félnek, nem szökünk-e meg? Igaz Pityke?
     - Biztosan az édesanyám jön, az Anyu. Bánja azt a tátrai túrát, de hát mindent meg akart adni egy apa nélküli, tizenkétéves gyereknek. Azért, mert egyedül nevellek, mondta, neked is ott a helyed a sítáborban. És én úgy szerettem akkor. Össze-vissza pusziltam, sajnáltam, hogy nem vehetem feleségül. Aztán jött a szakadék…
     - Beleestél, kisember?
     - Igen, letévedtem a pályáról, és zacskóban vittek vissza a túristaházba a hegyimentők. Láttam, ott lebegtem felettük.
     - Én is eltévedtem néha az igaz útról, de mindig eszembe jutott, amit még a református gimnáziumban mondtak…
     - Áron úr, maga hagyni abba a hülyeségeket! Mert maga volni hetven év, ez a kisember volni tizenkét. Kettő nem lenni egál.
     - Az Isten előtt igen, és csak attól félni.
     - Hallod, Pejkó? Félnek az Istentől. Én egész életemben csak a rendőröktől, fegyőröktől féltem, Istentől soha. A balta az balta, az Isten az Isten!
     - Te meg egy nagy barom vagy, Pityke!
     - No, mondd meg az okosságot, a nagy Pejkó okosságát!
     - Pityke, te vagy a tanúm, hogy miért kaptam kenderkötelet a főtárgyaláson, mert az nem csirkelopásért volt.
     - Mert hülyék voltatok, azt a rendőrt minimum 80 centiméterre kellett volna elásni, nem pedig megvárni, míg a szár alól az első kutya kikaparja.
     - Ez igaz. De nem is az Istent szidtam, mikor lebuktunk, hanem a Gáspárt.
     - Mert ő sietett, be volt gyulladva. Ezért buktunk meg. Ehhez Istennek semmi köze.
     - És a Gáspár?
     - Azt rögtön lelőtték menekülés közben, s már a mennyországban van.
     - A Gáspár a mennyországban?
     - Ott, hol lenne másutt?
     - És az Isten bünteti?
     - Miért büntetné? Nem főbíró az!
     - Hát?
     - Megbocsát neki.
     - A Gáspárnak?
     - Igen, ettől Isten!
     - Na, akkor sinen vagyunk, mint József Attila.
     - Ne fitogtasd a műveltségedet, Pityke, mert az sem úgy volt. Még a gyűjtőben mondták, gyilkosság volt az, csak mást mondtak később. Húsz év ködmönt úszott meg valaki….
     - Az én műveltségemmel bajod ne legyen. Én vagyok olyan intelligens, hogy ne engedjek a hátam mögé senkit.
     - Ez igaz. Az én késemet is szemtől szembe kaptad.
     - Na látod!
     - Én érezni úgy, ez a Mary lépte!
     - Nem, Oszkár bácsi, ez az édesanyám!
     - Csendet! Hol jár most?
     - A Hontalan Léleknél.
     - Megáll.
     - Csend!
     -S most?
     - Áron bácsinál.
     - Megáll?
     - Nem, csend!
     - Most?
     - Feljött egy sorral.
     - A Tuti Jutihoz? Nincs is itthon!
     - Kati néni, fogja be a száját, ha még nem rohadt volna le.
     - Csend! Hol van?
     - Az Elsőnél.
     - Hé! Első! Látogatód van!
     - Tudom, éreztem.
     - Halljátok? Az Elsőnek jött az első látogató.
     - Mit csinál?
     - Semmit. Illetve századszor olvassa a fejfa feliratát.
     - Nem hozott semmit?
     - Nem.
     - Imádkozik?
     - Nem.
     - Majd megveri az Isten…
     - Kati néni! Ő hozzám jött, az én feleségem, hagyjatok magamra!
     - Ha végezni, akkor talán bejönni hozzám is a kriptába. Még égni villany!
     - Nincs kulcs, Oszkár, tudja, elvitte a Mary nagy bánattal.
     - Ez lenni igaz. Beszélgessenek!
     - Miért jöttél, Irén?
     - Én nem érzem piszkosnak magam.
     - Egyedül vagy?
     - Talán, ha nem iszom meg azt a konyakot, akkor, akkor is mi lett volna? Ismét egyedül maradok.
     - A gyerekekkel minden rendben?
     - Jobban kellett volna vigyáznom rád, László!
     - A szüleimnél jártál?
     - Akkor most nem lennék egyedül, és nem lennének gondjaim.
     - Mikor töltöd fel újra a medencét? Tudod, kedves volt nekem. Szeretném, ha örülnétek annak is.
     - Ritkán voltál jelen az életemben, de legalább tudtam, hogy vagy. Már ez sincs! Mindent elvittél, László!
     - És a télikert! Nyílnak még benne szegfűk?
     - Én vagyok a hibás! Soha nem mondtam, ne bizonyíts nekem, mert szeretlek anélkül is.
     - Balázs otthon van már? Tudod, jártam ott az éjjel, de csak Ákost láttam.
     - Most kenyérért adjam el, amiért éltél és meghaltál?
     - Apropó! Ugye, Irén, nem olvastad el a naplót?
     - Vagy jöjjön Bárány doktor?
     - Szerintem is téved a fiam. És miért véreztél annyira?
     - Inkább ő, de a te medencédet nem adom.
     - Láttalak és megijedtem. Valami tragédia után kutatva bejártam a házat. Semmi különös nem volt, csak a leeresztett medence sarkában láttam egy rózsalevelet. Nekünk soha nem voltak rózsáink. Hogyan kerülhetett oda?
      - Lementem a medencébe, ott sírdogáltam egy kicsit. Találtam egy rózsafalevelet, egy pók szőtt rajta hálót. Nekünk soha nem voltak rózsáink. Hogyan kerülhetett oda? Felvittem és ráraktam Ákos naplójára. Talán úgy érzi, te küldted.
     - Talán add oda Ákosnak, és mondd neki, én küldtem.
     - Pihend ki magad, László! Ahogy Imre mondta, az én harcom most kezdődik.
     - Már elmész?
     - Milyen csend van. Szép ez a kripta is. De minek bele villany?
     - Vigyázz magadra, Irén!
     - Itt van a Tuti Juti is.
     - És a gyerekekre is!
     - Szegény Áron bácsi. Nyugodj békében.
     - Nézzél föl néha apámékhoz!
     - Isten veled, László!
     - Ez lenni úrinő! Az Első látogatója, és rögtön megdicsérni enyém kripta…
     - Édesanyám biztos tovább itt maradt volna, nem csak tíz percig…
     - Öreg Áron, ezt is megélted, azt mondják neked, nyugodj békében…
     - Szabad már énekelni, hogy „hószín keblek folyondára vitt el a folyóhoz…”
     - Ha tudtam volna Albertnek szülni gyereket, lehet, én lettem volna az első, akit meglátogatnak.
     - Szerencsés ember volt az Első ezzel a csajjal.
     - Így igaz, Pejkó!
     - Isten veled, Irén! Vigyázz magadra is!
    A csecsemősírok felől meg nem élt emberálmokat görget maga előtt az öregedő, elmúlásra váró nap végső gyónása: az alkony.
 
 IMRE
 
      Szutyok halkan vakkant egyet, Zsemleszínű Házőrző lustán billent a farkával, nekem megdobban a szívem, tudom, Szúza most tért le a másfél kilométerre lévő főútról az erdei ösvényre, amely hozzám hozza őt.
      Ma vagyok negyven éves, és talán beteljesednek az álmok, amiket annyiszor megálmodtam, feleslegesen hajszolva a szívemet, és elpocsékolva férfikorom legszebb éveit. Ma megkérem Szúza kezét.
      Ülök az ablakban, patyolat ing ragyog a mellemen, és az új nadrágomban feszítek, amit Irén vett nekem. Szegény Irén! Rossz érzéssel gondolok a hátam mögött hagyottakra. Egyszer átgondoltam, ugyanannyiszor javítgattam elképzeléseimet az életemről, s mindig oda lyukadtam ki: szeretem, tisztelem, becsülöm Irént, s most, hogy László meghalt, szánom is erősen, de nekem huszonhat évem fekszik Szúza szerelmében, a vágyódás és az akarás már szinte szétfeszít.
      Rápillantok Szutyokra, billent a fülével, nyugtat: ne félj, úton van, hozzád jön. Zsemleszínű Házőrző pislant egyet, olyan álmosformán, s ez azt jelenti: Szutyok nem téved, csak türelem.
      Tétován megindul az apró szemű, szitáló hóesés, az ablaküveg bepárásodik, már nem látom a két hólepett borókabokrot, mely elzárja az erdei ösvény nyílását erre az icipici tisztásra.
      Kávét főzök, Verocska, a vércse verdes a szárnyával, nem szereti a sziszegő, fortyogó hangokat. Zsemleszínű Házőrző rámordul, Verocska sértődötten elhallgat, és a szárnya alá dugja a fejét. Mosolygok, kiöntöm a kávét, és majdnem kiöntöm, mert rálépek szürkedolmányos Hoppy úrra, aki ezért dühösen odavág a cipőm orrára.
      Tejjel iszom a kávét, anyám szoktatott rá, tudod, fiam, ebben sok a sav, féltett mindig. Anyám és Szúza. Görcsbe áll a gyomrom már, a kávé sem kell, miért nem merek szembenézni az érzéseimmel, miért nem akarok levetkőzni önmagam előtt?
     - Szeretem Szúzát?
     - Szeretem.
     - Kell nekem?
     - Kell!
     - Szerelemből?
     - Talán és is.
     - Nem csak birtokolni akarod, hiúságból, beteljesedetlen kamasz és férfiálmok miatt?
     - Nem tudom…
     - Nem csak az anyakomplexusod jön elő ismét, amely mindig befogadó, idősebb hölgyek karjaiba vitt?
     - De hiszen Szúza csak ötvennégy éves!
     - Te meg csak negyven!
     - Mekkora különbség van két „csak” között.
     - Mit csinálsz, ha megkapod?
     - Nem tudom.
     Elfogadja ez a remete életet Verocskával, Szutyokkal, Zsemleszínű Házőrzővel? Míg az erdőt járod, társ lesz neki Szürkedolmányos Hoppy vagy Tilitoli, a papagáj? Tud majd beszélgetni Csufi lóval?
     - Nem tudom.
     - Jót akarsz neki?
     - Igen.
     - S ez jó lesz neki?
     - Nem tudom.
     - Akkor mit tudsz?
     - Egyszer nagyon szerelmesen együtt voltunk, olyan mélyen befogadott, annyira akart, engem akart, az jutott eszembe, szegény Irén, mennyire nem férsz bele ebbe a képbe…
     - Hogy Irént ott hagyod, az nem boldogítja Szúzát.
     - Tudom.
     - Te nem pótolod a nagy monogám szívében a férjét, aki görény módon kirúgta.
     - Tudom.
     - Soha nem lesz egészen a tiéd.
     - Ez lehetetlen.
     - Miért?
     - Nem tudom.
      Letörlöm a párát az ablakról, tisztára dörgölöm, és mégis homályos marad a kinti világ. Újságpapírral nem lehet szivárványpárnát pucolni, csak az őszinteséggel, ezért engedem lepottyanni azt a pár könnycseppet az arcomon. Dolmányos Hoppy néz a fél szemével, és nem érti.
     - Ne haragudj, öreg, én sem…
     - Akkor már ketten vagyunk - billent a fejével, jól odavág a lábujjamra, s elégedetten távozik.
     Nevetek, ez felszárítja az arcomat. Szutyok morog, Zsemleszínű Házőrző meredten nézi az ajtót, kipillantok az ablakon, Szürkedolmányos Hoppy úr a vállamra száll, és Verocska elkezd sivítani.
      Ekkor rebben meg a borókabokor zúzós ága, és a kis tisztásomra lép Szúza. Csak botladozva futok elé, a hó nincs eltakarítva, ölelem kicsi testét, nagy párákat fúj a mellemre. Terelem befelé, bár legszívesebben ölben vinném, vetkőztetem, ültetem, már zubog a teavíz, tálalok, terítek, Verocska és Hoppy úr vérig sértve néznek. Tilitoli papagáj elmondja a köszöntőt:
     - Vakulj meg… vakulj meg…
     - Isten hozott, Szúza!
     - Hívtál, itt vagyok.
     - Köszönöm, nagy dologban hívtalak…
     - Gondolom.
     - Tudod, ma vagyok negyven éves…
     - Azt is tudom, éltessenek az Istenek.
      Vadonatúj pórázt vesz elő, odarakja Szutyok elé, új etetőt Zsemleszínű Házőrzőnek, sólyomsapka Verocskának, automata itató Tilitoli papagájnak, egy marék kukorica Szürkedolmányos Hoppy úrnak. A földre rak két rézveretes kengyelt - Csufi lónak, mondja és mosolyog:
     - Isten éltessen benneteket!
     - És nekem, nekem mit hoztál?
     - Magamat.
     - Mindig bőkezű voltál…
     - Kívánlak. Kívánsz?
     - Mindig. Nagy nap ez a mai.
     - Csak te gondolod, olyan mint a többi. Negyven, ötven, nyolcvan, teljesen mindegy!
      - Szúza! Szeretném megkérni a kezedet, hogy velem legyél mindig. Az enyém. A fele részem, a fele énem. A feleségem.
     Verocska felvisít, igen érzékeny idegrendszere van, s Szúza arcára rákövül a pillanat.
     - Miért?
     - Hiszen tudod!
     - Tudom, de nem akarom.
     - Miért?
     - Hiszen tudod!
      Igen, tudom! Sok boldog pillanatban súgták már a fülembe önkívületben annak a szarházinak a nevét, aki elvette, tartotta mint cicababát, megellette, felnevelte kölykeit, aztán kivágta az ajtó elé, mint a funkcióját betöltött előszobaszőnyeget. János! János! Az a kurvapecér, lelkekkel visszaélő kurafi! Tilitoli papagáj érez engem és kiabál:
     - Vakulj meg… vakulj meg.
     - Nem tudom!
     - Ötvennégy éves vagyok…
     - Tudom. Szeretlek huszonhat éve.
     - Tudom.
     - Vártam. Mindig csak vártam. Rád. Miattad.
     - És miattad.
     - Igen, magam miatt is. Most itt vagyok a küszöbön. Miért nem?
     - Te nem vagy János.
     - Aki egy végtelenül szar alak.
     - Az, de János.
     - S ez elég, neked ez elég?
     - Tudom, néha még sok is. Akarsz szeretkezni?
     - Nem, nem akarok János lenni, mindig rá gondolsz közben. Én Imre vagyok, te Szúza vagy, János meg az, ami.
- És ki az Irén?
Dolmányos Hoppy lerondítja Szúza cipőjét, nekem elzsibbad a lábam.
     - Milyen Irén?
     - Akinek a nevét a fülembe suttogtad legutóbb, amikor olyan jó volt nekünk…
     - De hát az nem olyan…
     - János sem olyan!
     Istenem, mit tegyek? Ez csapda, hogy beleestem!
     - Elmondjam, ki az Irén?
     - Ne! Ne mondd el. Jobb és könnyebb így.
     - De én huszonhat éve…
     - Majd megadom. Az összes évedet, a kedvességedet, mindent. Nem maradok adósod.
     - Mindig adósom leszel Szúza…
     - Látod, ezzel kezdenénk egy új életet. Bravó!
      Rakok a megroskadt tűzre, új teát töltök, veszem a kabátomat, a havon át viszek szénát Csufi lónak. Egy óra is eltelik, mire visszamegyek. Szúza fekszik az ágyon meztelenül, meleg van, ő is rakott a tűzre. Nézek az arcára, nagyon nyílt, őszinte.
     - Ezt tudom adni!
     - S ha nem kell?
     - Felöltözöm.
     Levetkőzök, régi rügyfakadások jutnak eszembe, ő ismét olyan meleg, mély folyó.
     - Imre.
     - Szúza.
      Az ablakból nézem, ahogy tipeg a hóban, a két borókaág meglibben és eltakarja. Üres az ágyékom, üres a szívem. De meg lettem tolvajolva, édes Istenem!
      Kialudt a tűz, kialudt a tűz is!
      Kavargó hópelyhek között Szürkedolmányos Hoppy úr rokonai kiáltoznak. Merev szemmel nézem a Szúzát elnyelő borókabokrot, mely most megrezzen. Szúza! Visszajön!
     Meleg veríték önt el, a szemem párásodik, aztán kihűl minden körülöttem. Verocska visítozik egy verset, és én bénultan nézem a borókabokorból előtántorgó apró őzet, veri a hó, fázik, rémült, látszik, nagyon fél.
      Pisszentek Szutyok felé, Zsemleszínű Házőrző ebből is ért, kinyitom az ajtót, és várom, tegye meg ezt a maradék negyven lépést a maga erejéből. Lassan jön, már ideért. Félreállok, beszédül az ajtón, remeg. Várom, amíg felolvad, a szeme lassan meleggé válik. Nézem rezzenetlenül, Zsemleszínű Házőrző a háta mögé oson, Szutyok lefekszik eléje, és csóválja a farkát. Régi trükk ez, én tanítottam, figyelem-elterelés és hátulról támadás. Szegény gida, esélye nincs. Állunk szótlanul. Az őz lassan elernyed, szeme nedves, talán a hótól. Látszik, ereje fogytán, s mielőtt összeesik, én úgy hallom, odasuttogja tétován:
     - Baj van, Kancigány!
      Verocska, a vércse nagyot visít rá.
 
 
Óra
 
El nem mondott fohászaim
 
Elmélkedések
 
Az Irgalom Völgye (regény)
 
Mélyérzések (versek)
 
Kedves költőim
 
Novellák II.
 
Katarakta (versek)
 
Érkezés c. kötet
 
Kaqxarok
 
Elszámolás c. kötetből
 
Az álmodó Isten (kisregény)
 
Farkasréti üvöltés (kisregény)
 
Firkák
 
Egyoldalasok
 
igazán akarod tudni?
 
Búcsú az olvasótól

Köszönjük a látogatást, remélve, hogy szép és tartalmas időt töltött a betűhegyek fölött.

Az író könyvei kereskedelmi forgalomban nem kaphatók, az Országos Széchenyi Könyvtárban és néhány kisebb könyvtárban hozzáférhetőek.

Kiadó: Madách Irodalmi Társaság, 1072 Budapest, Nyár u. 8.

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre