Egyedül
„Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül.”
(Joseph Conrad)
Úgy élünk, ahogy álmodunk – egyedül.
Szemünk lehunyva,
egy bársonypárnán
vagy kövön a fejünk,
lebegünk
tétlen a légben,
a térben,
nevetünk s szeretünk,
életet álmodunk s feledünk,
álmunkban örökre
egyedül, egyedül.
Álmot is élünk
reménnyel, tisztán,
s remegünk,
félünk a félsztől,
hogy nem lesz majd élet,
az álomnak vége,
csak a fejünk marad
egy bársonypárnán vagy kövön
élet és álom nélkül
egyedül, egyedül.
Soroksár 2010. június 22.
PLT’
|