Tartalom

Kaqxarok

1.                                                                                                      

Egy ajtó előtt állok.

Távozásra, vagy bebocsátásra

várva, ki tudja?

Oly relatív egy ajtó

Két egyforma oldala.

2.

Megrezzentettem egy ember lelkét,

Érte kezet csókolt nekem.

Azóta nézem kutatva jobbom,

Ez a gúny, vagy a stigma helye.

3.

Egy céltábla dilemmája:

Ha nem találnak el, hiába élek,

Ha eltalálnak, lecserélnek.

Mit gondolsz?

Drukkoljak a lövésznek?

4.

Azt kérdezte Reményik:

Miért szomorú a fűz?

S a kérdés csak vár megválaszolatlan,

Szomorúan, mint a fűz.

5.

Nem szánom a síró embert,

Sem azt, ki elsírta könnyeit.

Kezét fogjad isteni kézzel annak,

Ki nem tudja, mit jelent:

Zokogni…zokogni…

6.

Hagyd halottaidat lenn,

Istenedet fenn,

Háborítatlanul.

S ők hagynak téged itt középen,

Élni csendben,

Háborítatlanul.

7.

Átlépni, nem átlépni magamon?

Mi másnak csak folyó,

Nekem önmagam

A Rubicon…

8.

Önarcképemen a szürke festék

Kuszán lecsorog.

Önarcképemen csak

Egy pech petty vagyok…

9.

A gilisztának nincs gerince,

deli délceg járása,

szegénykémnek

gerinc nélkül

van csak meg

a tartása.

10.

Nagy kegyelem a múlt feledése,

Arctalan arccal a múlt benned él.

Kartalan karral ölel át a holnap,

Időt a mának miért nem adsz rég’?

11.

Én vagyok a hangyák istene,

Csak nem tudnak róla!

Uram, te tudsz-e arról,

Hogy én tudok rólad?

12.

Egy károgva hulló falevél

Énekel:

Ha egyszer majd elmész,

Űr leszel…

13.

Csak egy ember kapcája vagyok!

(Igaz, mással nem is tartok kapcsolatot…)

14.

Rigó ül az ágon, hátán a célkereszt.

A lövés előtt még hátranézek,

Nincs-e a hátamon

Célkereszt?

15.

Mami! De jó lenne sírni,

Most, hogy tanítom fiamat:

Mint gyermekkoromban sírtam,

Fiam! Neked sírni nem szabad!

16.

Nem tudtak soha sárba taposni,

Úgy éltem!

(Igaz, hogy mindig sárban

fekve éltem…)

17.

Némán ütök, hangtalanul öllek.

Kérlek, ne kiabálj,

Szeretem a csendet.

18.

Csend és magány az mit akarok,

Az éhséggel már torkig vagyok,

Életem elvetélt kielégületlensége,

Árnyékként fed be mindenkor…

19.

Szemedben minden talmi érték.

Ezért most magamat adom

Ostyaként,

Hogy jó légy!

20.

Míg törpék előtt szavalom

Idióta ódám,

Hátam mögött tapsol

Egy félkarú óriás…

21.

A nő illata most nem érdekel.

Kíváncsi vagyok,

Nyugodt lettem,

Vagy üres?

22.

Képesítés nélkül jöttem a világra.

Most nézzétek meg,

Mit tesz

A szakma hiánya?

23.

Pofára esés

Meghívtak egy bensőséges riportra,

Odamentem,

S bezavartak

Raportra!

24.

Ebben is közepes vagyok,

abban is közepes vagyok.

Kiváló

csak közepesben vagyok.