Tartalom

Rendhagyó esküvő

Hogy igent mondjanak egy nem ismert sorsra,

Itt áll előttünk ez ifjú és a lány.

Hamis eskü vádja, hogy el ne érje őket,

Tesszük rendhagyóvá a ceremóniát.

Fehérbe öltözött szavakhoz szólok,

Kinek szíve most még mirtuszág.

A féltés vérző töviskoszorúját

Ne ismerje soha ez a lány!

Leszel-e hite és tagadása,

Állítása és kételye,

Mögötte az örök állandóság,

Miben hol őt, hol magad csapod be.

Leszel-e fényes suhanása

A megbotlások gyönyörös vizén,

Simogatón hangtalan nagy sóhaj,

Mikor nem foghatod lágyan a kezét?

Vonod-e tejmeleg kebledre fejét,

Hogy ott gyónja száz kóborlása sorát,

S vétkeinek enyhítéséért  te elsőként

Vetsz-e az égre könyörgő imát?

Leszel-e kitartott árva szeretője

Bíbornászos kurta éjeken,

Őzszemeddel már ősz hajjal fejeden

Meglátod-e gyermekedben a férjedet?

Szmokingba öltözött szavakhoz szólok

Kinek szíve most még tiszta láng.

A visszahullott imák jeges kopogása

Érlelik egyszer majd őt férfivá.

Leszel-e megálmodott álmának őre,

Ahol a rab és az őr egyre megy.

Építesz-e házat púderingoványra,

Ha alapnak szikla te nem lehetsz?

Vonod-e dómos melledre fejét,

Ha egekig ér a gyermekzokogás,

Izmos kezed lággyá szelídül-e,

Melyen csak ő sírhat, senki más?

Ha két tükörkarodban tikkadt lelke

Makkos lesz majd, mint a tölgyfaág,

Szereted-e akkor töppedt keblével

Köldökén a talmi ragyogást?

Az igenek helyett a jövő a válasz,

Hogy ne legyen olyan éltetek sora,

Mint szétesett játék gyermekkézben:

Egy összerakhatatlan, sírós, nagy kudarc.

1998.08.10. Cece