Menek má’

Menek má’ ne zörgess, millió dolgom vár, menek má’. Csak látod, ezt nem hagyhatom, hogy a szemetet ne vigyem ki. Hát kiviszem, Berakom a kukába, oszt ezzel ez is el van intéződve.

 Hallom, hallom, hogy ne hallanám, de te is beláthatod a csirkéknek kell egy kis táp. Kicsi dara, aztán az itatót is után kell tölteni. A malacnak lóhert seríteni. Mennyi, mennyi dolog vár. Te meg csak zörgeted a kapumat. Jól van, menek má’

Mindgyá’ menek má’.

Na itt az indulás ideje, de lám, lám, nincs itthon kenyér. Mit mondanak majd ha hazajönnek? Se kenyér, se’ egy csipet só? Na ezt nem engedhetem. Felhúzom a topánomat,

Na erről jut eszembe, hogy vaj is kell, hogy ne nyikorogjon utánam semmi. Minden fényes legyen, minden éles legyen.

            Na egyen meg a fene téged is. Akkor a kaszát is meg kell még fennem, és a fenőt vízbe tenni.

Hát igen. Most jöttél rá, hogy kár zörgetned, én azt nem hallom.

Van egy kolomp  a kapumon most azt rázod , és zörgetsz is közben. Nagyon nem értem miért kellek én olyan és ilyen sürgősen neked.

Szarban vagy netán?

Mert ha sietősen szaladok el és kifelé, akkor tudsz választ adni arra, hogy ki ad tápot és vizet a gyerekeimnek? Ha hamar kaput nyitok, akkor elviszed a párom mankóját is, ami én magam vagyok?

Na látod most vagy bajban te, és nem én.

Na, menek má’ Csak hát látod, az ágyam milyen rehes, ráncos a lepedőm, a takaróm nem egyenes. A gyermekek ruhája, ágya, a párom ünneplő ruhája... Nos ezt mind el kell készítenem. rendbe kell tegyem.

Nos ezt kiráncolom, emezt eligazítom, és most fekszem, olyan jó feküdni.

            Ne  zörgess, ne kolompolj, mint mondottam má’ menek, azonnal menek.

A falon a képek, az életek, a létek idők szárnyin suhannak sebesen fakulón.

Ne kolompolj, jövök má’ jövök.

Ezt nem hittem volna, hogy ennyire hülye vagy.

 Zörgeted a kapumat, vered a kolompomat, és nem veszed észre, hogy én már születésem előtt ott voltam mögötted.

Születésed előtt ott voltam előtted.  

 Veled. Előtted. És mögötted.

Örökre.

2017.01. 020-kor

Soroksár 020’ kor

PLT’