Tartalom

Két csepp vér

Ahogy beléptem a konyhába, nem akartam hinni a szememnek. A feleségem a falhoz szorítva állt,  két keze mint Jézusnak a kereszten felfelé ágaskodott, a szomszéd ember fogta vasmarkában azokat. Csókolóztak. A feleségemet nem erőszakkal csókolták, mert ő is erősen harapdálta a férfi száját, nyelveik csintalan játékában szinte fuldokolva falták egymást, a légszomjtól hörögve. Mellettük a szomszéd felesége állt tehetetlenül lecsüngő karokkal, és némán nézte a konyha kövezetét.

- Mi ez? - kérdeztem, megfogva a szomszédasszony karját -, mi folyik itt?

Némán ingatta a fejét, majd halkan susogta:

- Ilyen perverz disznó. Nem elég, hogy a te asszonyoddal csal meg, elvárja, hogy nézzem végig. Ideállít maga mellé, és nekem mozdulatlan kell, nézzem az egészet.

- Sokszor csókolóznak?

- Nem csak csókolóznak! Annál sokkal többet is csinálnak. Szinte állati őrjöngéssel párzanak, és az én emberemet az hergeli, hogy én nézem őt, a te asszonyodat pedig az, hogy te itt alszol pár lépésre tőle.

- Miért nézed, ha nem tetszik, miért nem mész el?

- Mert nagyon megver engem, nagyon.

- Miért nem szóltál nekem?

- Egyszer már akartam, akkor betapasztották a számat, hogy téged nehogy felverjelek álmodból, és úgy esett nekem az uram. Ököllel az arcomba vágott, rögtön a földre estem, és akkor rugdosott keményen egy ideig. Aztán azt parancsolta, hogy maradjak ott hanyatt kiterítve, majd rámfektette az asszonyodat, és úgy hágta meg rajtam őrjöngő hörgéssel. Fájt a  mellkasom, a hasam, mert az asszonyod erősen hányta vetette magát a bikázó uram alatt, és közben kéjesen sikoltozott, csak azt csodáltam, hogy nem ébredtél fel. De te mindig mélyen alszol.

- Régen csinálják ezt?

- Egy fél éve.

- És miért itt az én orrom előtt, és miért, hogy neked nézned kelljen?

- Ez a perverziójuk. Ha nem így lenne, talán nem is csinálnák.

- Úgy kezdődött, hogy a múltkor, mikor meghívtatok ebédre, ebéd után te kimentetted magad, és elmentél lefeküdni egy órácskára. Te mondtad mindig így, ledőlök egy órácskára. Az asszonyod azt mondta, te mindig ezt csinálod, nem vagy tekintettel senkire sem, ha ettél, mindig ledőlsz egy órácskára. És alszol. Nagyon mélyen alszol.

- Ekkor kezdődött a játék, engem szinte figyelmen kívül hagytak, mintha nem is lennék ott, vagy én is elmentem volna aludni. Milyen mélyen alszik, kérdezte az uram. Nagyon mélyen, suttogta az asszonyod. Olyan mélyen, hogy ha megsimogatnálak, nem venné észre? Biztosan nem! Olyan mélyen, ha megfognám a melledet, arra sem ébredne fel? Arra sem, furulyázott az asszonyod. És ha megcsókolnálak, és a magamévá tennélek, akkor sem? Ha nem hiszed, próbáld ki, felelt az asszonyod parázna mosollyal, és az én uram magához húzta őt, aki szinte beleolvadt az ölelésébe.

- Ekkor felálltam, hogy elmegyek, de az uram durván visszalökött. Itt maradsz te frigid kurva, sziszegte eltorzult arccal, és végignézed, hogy húsból-vérből való asszonyok hogyan csinálják. Azt soha, mondtam, és akkor kaptam az első ütést. Ököllel az arcomra. Rögtön elterültem, és ők egymásnak estek ott fölöttem. Ennek már fél éve.

- Miért nem szóltál nekem?

- Féltem! - és mutatja a kék-zöld karját és a dagadt állát.

Most már ketten néztük az üzekedő párt, a szomszéd egy rántással letépte a feleségemről a kis szoknyáját, a falatnyi bugyit pedig az asszony rúgta le magáról eszelősen lihegve. Ott a falnál állva párosodtak, ömlött róluk a verejték. A szomszéd most oldalra nézett, és én meglepődtem, mert engem nem vett észre, vagy nem látott. Nem tudom. Az asszonyára nézett csak, és annak sziszegte:

- Kinek motyogsz, te rideg ribanc, a hátam mögött? - Aztán bal keze kiegyenesedett, és az ökle belevágott a szerencsétlen járomcsontjába. A felspriccelő vér beszennyezte a falat, az asszony elesett, már nem voltam olyan gyors, hogy elkaphattam volna. A földön fekve nézett rám riadt könyörgő szemmel: - Kérem, nagyon kérem, aludjon még! Ma korábban ébredt meg. Kérem, aludjon még!

 Erős fejfájással ébredtem, szokott ez így lenni, ha nagyon mélyen alszom, és mással is megesik, erre mondják azt, hogy túlaludta magát. Kitámolyogtam a konyhába, a zavaros álomtól szinte hasogatott a tarkóm. A feleségem a konyha közepén állt, teljesen meztelen volt. Értetlen arcomat látva mondta is rögtön, „éppen megyek fürödni, nagyon megizzadtam.” A haja csatakos volt, teste fénylett az izzadságtól, az arca kereken kielégült.

- Nem volt itt valaki? - kérdeztem. - Mintha hangokat hallottam volna.

- A szomszédék voltak itt, az ember meg az asszony, nem bírtam szabadulni tőlük. Azt mondták, azért jöttek most, mert tudták hogy alszol, és ilyenkor nem zavarnak téged. Alig egy perce mentek el.

Az asszony bement a fürdőszobába, én pedig önkéntelenül a falra néztem. A csempe frissen volt lemosva, még érzett a nedvesség rajta. Csak tüzetesebb vizsgálat után vettem észre valamit. Az egyik fugában, a fehércementen két kis foltot láttam. Közelebb hajoltam. Vér volt. Két kicsiny vércsepp. Még nem volt ideje megaludni.

Soroksár, 2007. 07. 08.

PLT’