Fodor József:
Semmi se késő!
Még itt jársz e földön, még semmi sem
Késő; egy nap jó emlékkel vigyen,
Hogy nem rosszul használtad itt időd,
Több vagy, mint mikor lábad idejött.
Ha nem gondoltál rá, tedd ezután,
Szörnyű későn bánkódni volt hibán,
S még nem késő. Még fürgén mozgasz itt,
Hát tedd rendbe, barátom, dolgaid;
Mert száll az élet, fogy a fürgeség,
Még minden itt, éld, küzdve, tűrve még;
És itt még annyi nagyra alkalom,
Jaj, ha fecsérled, nincsen irgalom.
Mulasztás kínja jön csak, bűntudat,
Hogy megmutasd, ki vagy, ez itt utad;
Talán csak ez: hát álld, mint állhatod,
Okulva, míg rejtélyét itt lakod,
A nyüzsgő mindent; ami itt van, éld,
Mi kint, s benned, a lázt, a szenvedélyt,
S mit hoznak bőven kis és nagy csaták –
Ám másnak tett, neked tárgy e világ,
S amit megérsz, mi sújt vagy lelkesít,
Mert miért élsz valóban: verseid,
Versbe rótt élet; hát ezt jól csináld,
Erőid fogd, vezesd avagy ziláld,
Fő, hogy jól írd meg, mi izzít, betölt,
Tartam: az élet, tartalom: a föld,
S e szörnyű-szép létben mi megragad –
S mely mindennél több még: mit hordsz magad.
De mondj ki mindent, míg időd van itt,
Más szánt, épít, te írd meg álmaid,
Álmoknak nyelvén egy nagyobb valót,
Mit írsz, jól: él – (ki él, holnap halott) –
Versbe-mentett élet. Csak jól csináld..
Így hívd porondra az időt, halált.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
