Április 12-én az érsekvadkerti könyvtár Költészet Napi vendége Vágvölgyi Jenő író-költő volt.
Vágvölgyi neve nem ismeretlen az érsekvadkerti olvasók között, sokan olvastak tőle verset, prózát. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy szűkebb hazánk szülötte, - hisz’ Balassagyarmaton sírt föl a kis Jenő, aztán gyermekszemei is a Börzsöny lábánál nyiladoztak a világra, igaz, a másik lábánál, mert Kemence és Vámosmikola tőlünk túlra terül el - , másodsorban pedig a könyvtárosnak (vagyis nekem) személyes ismerőse, megkockáztatnám, barátja. Na és harmad-, de nem utolsó sorban, - mert jó dolgokat ír, érdemes olvasni.
Április 12 oly közel van a Költészet Napjához, hogy nem is volt kérdéses, miként épüljön föl Jenő „műsora”. A beköszöntő szavak után sorra „szavalódtak” az előadóhoz közel álló költők versei, citátumai, kiegészítve a nagyoktól csöppet sem lemaradó Vágvölgyi versekkel. Különös hangulatba ringatta Jenő a hallgatókat egy eddig mindnyájunk által ismeretlen költő, Gál Sándor költeményeivel.
A rendezvény azonban nem merült ki a versek előadásával. Hiszen itt volt előttünk az író, akinek novelláit, kisregényeit, sőt még készülődő művének nyers változatát is olvastuk, sőt, közösen fölolvastuk a könyvtárban különböző összejöveteleken, - kíváncsiak voltunk hát az emberre is, aki a történetek mögött van, az írói alkotás szépségére-kínjára, az élet értelmét adó elillanó pillanatokat megragadó tudományra.
Jenő válaszolt is minden kérdésünkre, amolyan igazi „vágvölgyis” stílusban, hol megnevettetve, hol elgondolkodtatva (hol egyszerre mindkettő) hálás közönségét.
Tartalmas, szép délutánnal ajándékoztad meg az érsekvadkerti könyvtár olvasóit, Jenő. Köszönjük szépen. (Kelemenné Nagy Anna) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
