œ  ª  

Egy fantom nyomában

                      Mészáros István, Henryk Sienkiewitcz műveinek ihletett fordítója

            Mindig szerettem a történelmi tárgyú könyveket, de 8-10 éves fiúcska lévén, még nem fejeztem ki magam ilyen körülményesen.

            Ha a kis falusi könyvtárban könyvet kerestem, annak egyetlen kritériuma volt:„ harcos” könyv legyen. Így mondtuk- Gábor ecsémmel- jó harcos könyv legyen.

            És harcos könyv volt a Winnetou, a Cooper könyvek, A koppányi aga testamentuma, és az örök „ harcos” könyv, az Egri csillagok, amelyet kívülről tudtunk.

            Annyira belekeveredtünk a „ harcos” irodalomba, hogy olyan könyveket is olvastunk, ami nem egészen e mi korosztályunknak íródott, ezért lehetett, hogy én már 11 évesen Walter Scott: Ivanhoe c. könyvét olvastam, és felháborodtam a könyv olvasása után, a televízióban is megjelenő Roger Moore nevével fémjelzett történelmi pamflet miatt.

            És hogy miért kellett egy 12 éves fiúcskának, a frank mondakörből a „ Roland vitéz csatái” c. verses eposzt olvasni, hát egyszerű a válasz, mert jó „ harcos” könyv volt.

            És az olvasmányok hatására, felmorajlott a „ harczi zaj” a csendes, börzsönyi kisfalu tágas udvarán. Amit olvastunk este, azt eljátszottuk nappal.

Csattogott a paradicsomkaró Robin Hood és Tuck barát kezében, elfogytak apám rózsaágyásaiból a virágkarók, mert Ivanhoe és a Fekete Lovag sok kopját törtek. A farakásokon vívtuk az egri várat, és Kőszeget, és anyám szegény, soha nem találta a mosófazekakon a nagy fedőket, azok már régen, mint pajzsok funkcionáltak ami fegyvertárunkban.

Így éltük boldog álomvilágunkat, mikor a könyvtárban egy este, felfedeztem egy könyvet, a címe: Özönvíz

Én rögtön a vízözönre asszociáltam, és mivel az nem harcos témájú történet, már raktam is volna vissza a helyére, de már akkor olyan volt a lelkem, hogy ha egy könyv a kezembe került, csak kinyitottam, csak belepislantottam, már csak a tisztesség végett is.

Ekkor ért gyermekkorom legnagyobb öröme, mert az öreg Noé története helyett azt olvastam a találomra felütött résznél, hogy:- akkor megindult a huszárság rohama a csambulok hadsorai ellen, és remegett a föld a paták robaja alatt, és ezer kard röppent ki a hüvelyéből, és aláriumra rivaltak a kürtök, és vijjogva szólították csatába az embereket a harci sípok!

            Óh! Óh! Emlékszem, hogy szorítottam magamhoz a könyvet. Kincs volt a kezemben, igazi kincs tárháza a tudásnak, és az eljövendő harci játékok forrása is egyben. S ami még nem elhynyagolható vastag, nagyon vastag könyv volt! Azért, egy 12-13 éves fiúcskától, ez elég nagy teljesítmény, én azt hiszem, minden dicsekvés nélkül.

            De nekem nem volt riasztó a vastag könyv, emlékszem ebben az időben olvastam: Olbracht; A hódító c. regényét, Pizzaró kalandjairól, az is 800 oldal körül ringatózott a kezemben, ahogy emlékeim íratják velem ezeket a sorokat.

            Kicsit későbben rájöttem, hogy egy trilógia második részét tartom a kezemben, és elkezdődött a könyvvadászat, az olvasás, és a játék csodálatos egyveleg, amit az internetes képernyő játékok rajongóinak, hogyan is tudnék érzékeltetni?

            S jöttek sorra a művek: a „ Tűzzel-vassal”, a „ Kislovag”, s későbben a „ Keresztesek”. Ezeket a könyveket is annyiszor olvastuk, hogy tudtunk belőle oldalakat idézni, Gábor ecsémmel.

            Lassan az író nevét is megjegyeztük, de még 30 éves koromban is helytelenül ejtettem ki a nevét, nem volt, aki elmondja a helyeset.

            Későbben, már férfikoromban más szemszögből néztem a „ harcos” könyveket, és megragadott a szöveg zamata, íze, mondatfűzése, igen csodálatos nyelvezete van a műveknek. No, ekkor megnéztem, ki fordította, és ekkor került elém először ez a név: Mészáros István.

            Sokáig foglalkoztatott a kérdés, hogy lengyel eredetiben is ilyen szép, veretes-e a mű, vagy a magyarra átültetés során lett ilyen tökéletes?

            Akkor sem tudtam a választ, és most sem tudom, mert nem tudok lengyelül, ilyen ismerőseim nincsenek, hát én már ilyen bután fogom meghalni magamat.

            A kérdés viszont elkísért egész életemben, ki is ez a Mészáros István?

            Érdeklődtem itt és ott- igaz lanyhán-, míg majdnem 40 éves koromban kezembe akadt egy Lem elbeszélés, a Galaktika c. folyóirat egy régi számából, és ott ragyogott a név:

Fordította: Mészáros István

            Bingó!!! –kiáltottam fel, bár azt is kiálthattam volna, hogy „heuréka”, hát persze, ’iszen Lem is lengyel volt, és  Mészáros is lengyelből fordított, irány a Galaktika!

            Igen ám, de addigra ez a folyóirat megszűnt, ezért más úton kellett becserkelnem az információt. Megkerestem, feltaláltam, az újság főszerkesztőjét, bizonyos Kuczka Péter urat.

            Idős ember volt már, és a beszélgetésünk után pár hónapra meg is halt. Ő emlékezett Mészáros István nevére, de mint mondotta, személyesen nem ismerte, mert mint külső munkatárs dolgozott a lapnak fordítóként, tehát ő, mint szerkesztő nem is találkozott vele soha.

            Ismét vakvágányra futottam és ezen a vágányon álldogáltam egészen 2006-ig, amikor megjelent az „ Érkezés” c. könyvem.

            Egy délután csöngött a telefonom, és egy bank megbízásából, búgó hölgyi hang érdeklődött, hogy mit szólnék egy pazar befektetési ajánlathoz?

            Felvilágosítottam a hölgyet, hogy ha nekem ezred annyi pénzem lenne, ami egy bank figyelmét befektetésileg felkelti, akkor én először is jól megvacsorálnék, innék rá két hosszúlépést, aztán szépen elmennék aludni.

            Letörte az információ a búgó hangot, és búcsúzni kezdett, de én mondottam volt neki, hogy úgyis rám akart szánni néhány percet, beszélgessünk.

            Meglepődött, beszélgettünk, és a vége az lett, elkértem tőle egy postacímet, azzal az ígérettel, hogy küldök neki egy könyvet, prezentbe.

            Ahogy leraktam a telefont, azzal a lendülettel el is felejtettem az egészet, csak egy hónap múlva akadt kezembe a cetli, nem kis fejtörést okozva nekem, kit, és miért jegyeztem ezt fel, anno?

            A memória csodálatos ha működik, ment is a „búgó hangnak” a könyv postán, derekas kísérő levéllel spékelve.

            Ahogy kifordulok a postáról, azzal a lendülettel el is felejtettem, hogy kinek, mit, és miért adtam fel, és nyugodtan ballagtam hazafelé.

            Talán két hónap is eltelt, mikor ismét kapok egy telefont, s egy búgó hang szól bele, aki szabadkozik, hogy nem köszönte meg a prezentet, de előbb el akarta olvasni, és ez most megtörtént.

            És köszöni.

            Ez eddig rendben, de ki köszön, és mit?

            Csavargattam a hypotalamuszomat, s beugrott, a bankos hölgy!

            Bingó!

            Aztán mondja a hölgy, hogy elismerő szavak helyett, had’ kérdezze meg, hogy mikor a Sienkiewicz trilógiára hivatkozom, akkor miért méltatom annyira a fordítót, mikor általában az írót szokás dicsőíteni?

            S elmondottam neki, amit már fentebb leírtam.

            Ekkor szégyenlősen mondja nekem, hogy ő az Ő anyósa Mészáros István, és Pálóczi Horváth Margit leánya, és ennek a hölgynek a fia, az ő férje.

            Hajszál híján belementem a szembeforgalomba, mert kezdett alakot ölteni a fantom, akit annyi éve kergetek.

            A többi már technikai kérdés volt, Mészáros Zsuzsanna örült, hogy az apjáról érdeklődik valaki, a menye szintén örült, és eljutatták hozzám, az alábbi dokumentumokat.

            S végre láttam annak az embernek az arcát, aki iránt, annyi éven át éreztem néma, de méltó csodálatot.

            Hogy ezeket a sorokat leírhattam, köszönet érte az élőknek, és tisztelet, a már elmenteknek!

            A borítékban, az alábbiakat kaptam:

 Mészáros István…

            „1891 szeptember 29-én született Újpesten, egy tízgyermekes polgári család negyedik gyermekeként. Még kisgyermekként került az akkori Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Galíciába, ahol édesapja, egy olajipari vállalat vezetője lett.

            Itt került kapcsolatba a lengyel néppel, s itt sajátította el pajtásaitól a lengyel nyelvet. Közép- és főiskolai tanulmányait Sárospatakon és Budapesten végezte.

            Részt vett az I. világháborúban, ahol jobb kezén, súlyosan megsérült.

            1919-ben nősült, felesége Pálóczi Horváth Margit tanítónő, egy budapesti ügyvéd leánya. Házasságukból három gyermekük születik, Emma, György, és Zsuzsánna

            1919-től, az akkor már Lengyelországhoz tartozó Galíciában dolgozott 1928-ig, ezután családjával együtt visszaköltözik Budapestre.

            A harmincas évek közepén Edgár öccsével megvették a „ Tér és forma” építőművészeti folyóirat kiadási és terjesztési jogát. Az újság szerkesztését egy kiváló építészcsoport végezte. A háború után az újságot átvette a Közmunkák Tanácsa, és 1948-ban megszüntették.

            1936-ban a külügyminisztériumba került, s ott lengyel referensként tevékenykedett a német megszállásig. Lengyelország náci és szovjet lerohanása után, id. Antall József egyik legszorosabb munkatársaként hivatalból és szíve szerint is együttműködött a lengyel menekültekkel. Tevékenységét az 1940 végéig működő lengyel követség vezetője, Leon Orlowszki és a menekült szervezetek vezetői, a legnagyobb mértékben elismerték.

            1944 március 20-án lemondott minisztériumi állásáról, és teljes erővel a náciellenes Magyar Függetlenségi Mozgalomban harcolta demokratikus Magyarországért. 1945-ben visszakerült a külügyminisztériumba, s ott dolgozott, a kommunista hatalomátvételig.

            Kényszernyugdíjaztatása után a lengyel irodalom klasszikus alkotásainak fordításával foglalkozott. Egy-egy munkája, például a „Quo vadis…”, vagy a híres Sienkiewicz trilógia több kiadásban is megjelent. Munkásságát a Lengyel Pen Club díjának odaítélésével ismerték el.

            Élete végéig dolgozott, s rövid betegség után, 73 éves korában, 1964 december 31-én halt meg.

Budapest. 2007. január 29.

                                                                       Dr. Török Bálintné, Mészáros Zsuzsánna.”      

                                                                   Mészáros István és Pálóczi Horváth Margit lánya    

(Részlet Vágvölgyi Jenő Barangolások c. irodalomtörténeti böngészéseiből )