Mészáros István életrajza

            1891 szeptember 29-én született Újpesten, egy tízgyermekes  református polgári család negyedik gyermekeként. Még kisgyermekként került az akkori Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Galíciába, ahol édesapja matematika-fizika szakos tanár, később, egy olajipari vállalat vezetője lett.

            Itt került kapcsolatba a lengyel néppel, s itt sajátította el pajtásaitól a lengyel nyelvet. (szülei az akkori Lengyelországban élnek, Krosnó városában.)

Közép- és főiskolai tanulmányait Sárospatakon és Budapesten végezte. (Ötvenöt éves érettségi találkozója 1964 augusztus 8-án,- Patakon volt.)

            Részt vett az I. világháborúban, ahol jobb kezén, megsérült. Jobb kezének középsőujját veszítette el többek között, ami a fényképeken is látszik

1918-ban már jegyben jár későbbi feleségével, akinek ebben az évben ajándékot ad, Sienkiewitz: A vén cseléd c. művének kézzel írt fordítását, melyet soha nem fejezett be. (A kézirat jelenleg a család tulajdonában van.)      

1919-ben nősült, felesége Pálóczi Horváth Margit[1] tanítónő, egy budapesti ügyvéd leánya. Házasságukból három gyermekük születik, Emma, György, és Zsuzsánna

1919-től, az akkor már Lengyelországhoz tartozó Galíciában dolgozott 1928-ig, ezután családjával együtt visszaköltözik Budapestre.

1923-ban Lwow-Lemberg városából ír feleségének levelet, mely szerint egy gázgyárban dolgozik, valószínűleg, mint hivatalnok.

1928-ban tér vissza Magyarországra.

1932-ben jelenik meg első fordítása „ Az ígéret földje” c. Reymont regény. Az első sikeres próbálkozás után  majdnem húszéves szünet következik.  1965-ben már halála után jelenik meg negyvenhetedik munkája, negyvennyolcadik kötetét-Kern Tüneményes Ferdinánd- című ifjúsági regényét már nem tudta lefordítani, a munkát öccse Mészáros Gábor fejezte be.

1935-ben a Külügyminisztérium lengyel sajtóelőadója lett. A második világháború alatt hivatali beosztásán jóval túlhaladóan foglalkozik a lengyel menekültekkel, nemcsak politikai kulturális téren, hanem anyagilag is segíti őket.

Az 1944-es német megszállás után otthagyta a minisztériumot, és bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, az akkor már tevékeny lengyel hazafiakat segítve. Mind ezek mellett időt szakít arra, hogy a modern magyar építőművészek világszerte ismert orgánuma a „ Tér és Forma szerkesztésében segítsen Edgar öccsének. A Tér és Forma szerkesztőségében feleségével Pálóczi Horváth Margittal együtt szerkesztik  az „Eb ura fakó” c. illegális ellenállási lapot, Csicsery Rónay Istvánnal vállvetve.

1945 után visszahívják a külügyminisztériumba, de a Rákosi rezsim értetlensége miatt ereje teljében nyugdíjazzák. Ekkor áll neki igazán a fordítások tucatjainak. Haláláig lankadatlan szellemi frissesével dolgozik.

1964 december 31-én éri utolsó órája, Miskolcon.

Halálakor a budapesti Lengyel Nagykövetség az alábbiakat írja özvegyének:

„ Mészáros István örökké népünk emlékezetében marad mint a lengyel kultúra barátja és terjesztője Magyarországon. Érett életének munkásságát annak szentelte, hogy a lengyel irodalom legértékesebb alkotásait, klasszikus műveit a baráti magyar néppel megismertesse”

Egy volt kollégájának nekrológjából:

„ Helye üresen marad közöttünk, emlékét őrzi halandó emlékezetünk s a betű, mely halhatatlan”