1986-87-ben megtörtént esemény alapján.

Velőrózsa

           – Bemegy a 16 éves kislány az orvoshoz, hogy neki a gyomra,… meg hogy ha eszik akkor hány, ha meg nem eszik, akkor utána megeszik fél kiló uborkát, meg hol émelyeg, hol meg nem. Az orvos sem hülye, átirányítás a nőgyógyászatra.

            Nézi az ottani kirurgus, és csak kérdi a 16 év miatt, hogy a házasélete rendben van? Mondja a lány, hogy ő lány, és nem férjes, nős, meg házas, meg ilyesmik.

            Vált az orvos: él sexuélis életet? Na!!! még hogy ő ilyet, neki csak egy élete van, annak örül, dicséri az istent, és sem házasélete, sem sexuális élete nincs neki

            Rányomja az ultrahangot a hasára az orvos - mert ugye tévedhetünk is -, hát annyira előrehaladott terhességet mutatott a gép, hogy látszott, ahogy a gyerek néha suttyomban cigarettázik az anyja hasában. Bedurrant az orvos agya nagyon, és ráförmedt a lánykára.

           – Baszni szoktál?

           – Ja… azt igen, naponta is.

            Ezt a megtörtént esetet meséltem el egy filozófus barátomnak, akivel betértünk egy korsó sörre a kedvenc helyemre. A pincér odapattan, és hogy mit kinek, és mikor és hogyan, és hogy az író úrnak a szokásos. Aztán zergelábakon elhajt, és üvölti a konyha felé.

          – Az író úrnak a szokásos rántott velő tartárral, némi petrezselymes krumplival, és burgonyakrokettel. (hogy a petrezselymes miért krumpli, a krokett pedig miért burgonya, fejtse meg, aki akarja)

            Kapjuk a sört, iszogatunk, a filosz beszél, én szendergek. És szendergésemben egy régi emlék jön elő, olyan harminc év mélységéből.

            Valamikor régen gazdag ember voltam. Olyan régen volt ez, hogy időben beazonosítani nem nagyon tudom már. Talán mikor kihalt az Árpádház, vagy Batu, Mátyás idején? Lényegtelen. Na, ekkor, még megengedhettem magamnak, hogy több gyermekes apaként beüljek egy ételre egy étterembe, és egyek valamit. Dolgoztam, mint igavonó, az asszonyom meg annyira suta volt a konyhához, hogy a tea vizét is oda tudta kozmálni. De enni ugye kellett. Na, ilyenkor ültem be egy velőrózsára ebbe a sörözőbe. Rendeltem, és kipattant elém egy ifjú leányka, hogy azt mondja most jött frissen az áru, és a segéd már hártyázza nekem a velőt, csak kicsit várni kell, és hogy megvárom-e?

            Mentem volna, de közben a szemem megröggönyözte a leánykát. Kérem szépen olyan tüdőlebenyi voltak, hogy abból százfős lagziban tudtak volna szalontüdőt készíteni zsemlegombócával.

            Mondtam neki, ráérek. Aztán nézegetem tovább, hát olyan vót, ahogyan Boticelli fösti az Évákat a vásznon. Aztán a beszédére figyeltem.

             – Te baranyai vagy?

            – Nyírségi.

            Beindult az agyam, és elkezdtek peregni a kérdések

           – A párod?

           – Falumbeli. Kérdem tőle jól elvagytok? Mondja igen. Na, megette a fene ezt is már csírájában - gondoltam. De folytatta azt, ami őt zavarta. Hogy nincs gyermekük.

            – „Pedig nagyon szeretjük egymást, naponta, vagy naponta többször is, de nincs áldás, nincsen gyermek.”

            Mondom neki, hogy figyelj, kicsi leány. ha gyermeket akarsz, nem szabad naponta… és elmondtam neki, hogy a sperma újra termelődésének ideje van, hogy annak térfogatilag kellő spermaszámnak és ondófolyadéknak kell lenni, miként puhul fel a női petesejt és keményedik vissza… Na, egy szó, mint száz, teljesen értetlenül nézett rám. A konyhában közben hártyázták a velőrózsámat. Kiszedtem előadásom velejét a beszédemből, és mondottam neki.

            – Csináljátok úgy, hogy csak két-három naponta engedd magadhoz az uradat. Aztán mikor megvan az öröm, akkor a feneked alá tegyél párnát, és lábaidat emeld az égnek vagy bő fél órát. Akkor nem folyik ki az áldott élet leve.

            Ezek után megettem a velőrózsát, és arra gondoltam, ha rajtam múlna, már a negyedik gyerekét szoptatná. De hát félre a dőre beszéddel. Apage satanas!!!

            Akkoron azt mondták emberek, hogy kurvás ember vagyok. Óhh! Igen? Csak szerettem volna úgy élni, ahogy a lelkem diktálta. Legyen otthon, család, egy taliga gyerek, és majd naponta szerethessem azt, kibe majdnem beledöglöttem. De ha valakinek olyan a habitusa, hogy hozzá képest a jégcsap hasonlatos ahhoz az izzó vashoz, mellyel kiégették Vak Béla és Dózsa szemét, akkor nincs mit tenni. Ha nincs vacsora otthon, eszünk máshol. Mert enni kell.  És akkor én kurvás ember vagyok?

            Nem jártam arra két- három hónapig.. Mikor a pincér az író úrnak rendelte a velőrózsát, kiperdült a lány, és láttam, gömbölyödik. Na, mondom, ezt is elintézte helyettem valaki. És mondja, hogy köszöni, mert úgy csinálták, ahogy mondtam, - bár a férje nem értette a feneke alá való párnát, de olyan sokáig tartotta a lábát az égnek, hogy még a csillagoknak is volt idejük összegyűlni a méltó csodálkozásra. És lám,… és köszöni, és most olyan velőt, és olyan krokettet, és olyan izé… nem folytatta. Lehajolt, és kezemet a hasára téve, megpuszilva arcomat mondta. Ez az ön érdeme író úr!

          Soha nem gondolkodtam el azon, hogy az istennek miért vannak olyan hülye gyerekei is, akik még dugni sem tudnak. Ez az isten dolga.

          – Tudod, mondta filozófus barátom - aki a filozófia professzora volt sőt, vallásos is, - ez nagyon sajátos megközelítése annak a kozmonóligai lehetőségnek, hogy az istennek lehetnek gyermekded gyermekei, de ha segítség kell nekik, akkor az isten küld nekik valaki olyat, aki az üzenetet átadja. Például téged. Csak néztem rá igen üveges szemmel.

           Gondoltam magamban: Te szerencsétlen, apád halála óta anyád kapcája vagy, nem enged el, veled helyettesíti apádat, és egy testi-lelki nyomorék vagy, mert soha egy nőstény bolhád sem volt, nem hogy nőd, mert anyád mindenkit elmart mellőled. És önelégülten, és kielégületlenül osztod az isten helyett az észt.

           Eszembe jutott a mondás: cogito ergo sum. Gondolkozom, tehát vagyok.

           És rájöttem a hatalmas nagy igazságra.

           Van, aki gondolkodik, és  ezáltal van.

           És van, aki van, és nem gondolkodik.

           És akkor ő nincs?

           Nem tettem fel a kérdést, hogy ilyenkor hol van az isten?

           Fogtam az eszközeimet, és ettem a velőrózsát tartárral, némi petrezselymes krumplival, és burgonyakrokettel.

2016.07.23

Soroksár éjjel négykor

 PLT’