Faludyról
Nagy nehezen hozzájutok, hogy ismét küldhessek valamit. Amit küldök, az az én diákkoromban, 1968-72 között, un. szamizdat irodalom volt, csak kéziratban és a fejekben terjedt.
A rendszerváltás után, hogy Faludy hazajött, kiadta a Faludy-verseket, amelyben ez is benne van. Megdöbbenve vettem észre, hogy hiányzik a fele, vagy pedig zanzásították.
Hogy én az eredetit küldöm nektek, azt az bizonyítja, hogy már nekem sem volt az meg, hanem soronként emlékezetből kellett harmincöt év után rekonstruálnom a saját memoritereimet. Ebből kifolyólag bizony van benne hiba is, egy-egy szó nem jutott eszembe, valahol bicsaklik is a ritmus, de még mindig jobb, mint az a torzó, ami a nyomdából kijött. Nem is értem az öreget, hogyan egyezhetett bele.
Nulla Károly balladája nem a végkifejlet drámaiságában csúcsosodik ki, hanem, a monotóniát kiemelendő, a visszatérő skandáló sorokban.
(Hétfőtől szombatig tanterem, vasárnap templom, ez történt velem.
Hétfőtől szombatig bankterem, vasárnap templom, ez történt velem, stb.)
Ajánlom ezt a verset főleg annak, aki szereti az olyan lírát, ami életszagú, vagy éppen vele is megtörténik. Ez olyan.
„A többi mind unalmas és kevés. Átugrom őket, és az ifjúságon kezdem meg életem történetét.”
Akinek van kedve, nézzen utána, hogy mi a zanzásított irodalom, és hogy mi a zanza szó eredeti jelentése a dél-amerikai esőerdőkben[1]?
2005-05-18
Soroksár
PLT’
[1] Célzás Faludy György és Eric Johnson Jegyzetek az esőerdőből c. esszékötetére Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
