Ma, többi imámat félretéve, az engem túlélő folytatás életéért imádkozom, Uram. Kell erre is gondolnom, mert az én napom már késő délutánba hajlik, a gyermekeimé épp delel, az unokáké most kel fel a horizonton. Ezért zengi szívem dicsőségedet, hogy három napot láthatok őszülő tekintetemmel.

       Most az unokáimra gondolok, milyen vékony hajnalcsíkok ők még hatalmas mennyboltodon. Rózsás pirkanásukat ne takard el egy lelketlen felhővel. Arcukon egy-egy gödröcskét látok, egyikben a tisztaságod, másikban a mosolyodat rejtetted el számukra útravalónak. Add, hogy életük végén el tudjanak számolni eme kicsiny gödröcskékkel.

        És gondolok az én gyermekeimre is, hogy ne essenek azokba a hibákba, amikben én vétkeztem ellenük. Amit én nem tettem meg, azt megtegyék, s mi rosszat tettem nekik, azt ne adják tovább, ezzel bocsássanak meg nekem.

        Azért egy picit magamért is könyörögtem, hiszen bennük leszek egy piciny folytatás. Légy sűrű szövetű rosta köztem és gyermekeim között, hogy unokáimhoz csak a jó jusson el, s ami felül marad, azt neked vihessem el elszámolásra, ítéletre vonva, bízva az irgalomban, Uram.