Édesapám oly magányos volt gyermekkorában, hogy tízévesen üdvözlőlapot írt saját születésnapjára; így valaki megemlékezik róla. Én novellákat, regényeket, verseket írok; talán így emlékeztetem magamat magamra...

Az író számára az írás olyan kegyelmi állapot, melyben senki számára nincs kegyelem.

 
Menü
 
Közéleti szereplések
 
A gólyák törvénye (regény)
 
Hírek a Parnasszusról
 
Parnasszusi Pantheon
 
Ismeretlen szerzők
 
Novellák
 
Várakozás (regény)
 
Torzulatok (regény)
 
AZ ötödik szolgáló (regény)
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Látogatottság
Indulás: 2007-09-06
 
A napok mondásai
 
Mészáros István fordító
 
Címlap
 
Ha elmennek...IV.

     – Majd egyszer elmondom. De én azt hiszem, nemcsak nekem fon­tos, fontos ez mindhármunknak. Aztán utána úgyis isten tenyerén va­gyunk, nem de ugye? Este pedig meghívlak vacsorára, nagy tisz­tes­ség lesz ez a Perlaky Zsófiának, meg aztán megnézheted, hol van a ba­ba, jó lesz így, padre?

     A kicsiny tisztelendúr csak bólintott nagy kábán, és már előre félve kér­dezte.

     – Ennek a Perlaky Zsófiának elmondja az igazat?

     – Még nem tudom. Még nem tudom. Majd meglátom, de most men­nem kell. Este hétre gyere át, tisztelgő vizitára, jó?

    A leves már kihűlt az asztalon, Perlaky Zsófia mély apátiában ül­dö­gélt a ler előtt, a fejét fel sem emelte az ajtónyitásra.

     – Mondja maga, Perlaky Zsófia! Mondja meg, de igazán! Mer ma­ga visszaszájaskodni nekem, ha azt mondom, legyen a feleségem?

     – Már megint ivott! Hogy mindig az az átkozott kocsma. Hogy má­son sem jár az esze…

     De ez a szidalom már nem fejeződött be, és soha többé nem is ke­rült szóba életük további folyamán, mert felsírt Póka Károly hóna alatt a frissen debütált Póka Csaba, egy új hangocska kért helyet a nagy és a kisházban, láthatatlanul átvette az irányítást a jó és szép dolgok fe­lett, és a padlás eldugott zugaiba kergette örökre a morgó, zsörtölődő, sze­retetlen hangokat.

     Perlaky Zsófia felkapta a fejét, arca halott sápadt lett, szeme ki­ke­re­ke­dett, felugrott, szinte kitépte a kosarkát Póka Károly kezéből, és csak nézte remegő szájszéllel a csöppnyi síró szájat, melynek a hang­já­tól ismét görcsbe rándult a méhe, és a mellébe iszonyú fájdalom ha­sí­tott.

     – Ez mi? Ez meg mi? – kérdezte zihálva, és rögtön támadott.

     – Mondja meg nekem Póka Károly, igaz hitére mondja meg, kinek a hasából vágta ki ezt a gyereket, maga vadember, maga mészáros, ma­ga iszákos…

     – Csendben legyen, Perlaky Zsófia! Megijed a gyerek! – és el­né­mult akkor Perlaky Zsófia.

     – Hogy hívják? – kérdezte súgva.

     Most Dabi bácsi nagyon kihúzta magát, és büszkén mondotta:

     – Póka Csaba! Úgy hívják, hogy Póka Csaba.

     Perlaky Zsófia a gyermekkel visszaült a ler elé, és csendesen, de ha­tározottan mondta.

     – Most pedig az igazat akarom hallani!

     – Nem tudom, szabad-e – tekergette a fejét Dabi bácsi –, nagy titok ez, és más ember titka ez. Nem szabad kikerülni a faluba.

     – Nekem tudnom kell, Póka Károly, aztán meg a szifiliszemet sem mond­tam el senkinek, tehát tudom én tartani a számat, ha kell, ta­pasz­tal­hatta már. Tehát, mi az igaz?

     – A gyerek az új papocskáé. A mise után bementem a parókiára, gon­doltam, beszélünk az én öreg esperesemtől maradt hagyatékomról ez­zel a gyerekkel. Mégis csak ő itt az új pap. És el kell hinnie ma­gának is, Perleaky Zsófia, hogy teljesen véletlenül voltam fültanúja az ese­ményeknek, de amit hallottam, arra késztetett, hogy itt és most azon­nal lépni kell. Ma hozták neki a gyereket, és én nem vagyok kí­ván­csi az ő előéletére, avagy az erkölcsi hovatartozására, csak azt lát­tam, van itt egy kis pólyás, akit ugyanúgy kiraktak az élet árok­part­jára, mint engemet akkoron. Ezért én elhoztam, mert bajban van ez a gye­rek. Már a papocska. Mert hogy az is gyerek még. Meg nem csak azért hoztam el…

     Perlaky Zsófiának szeme sem rebbent, kérdezett tovább:

     – Rendben. És a falu szája előtt mi a története a gyereknek?

     – A céda húgom hagyta itt, mert külföldre megy dolgozni.

     – Van magának egyátalán húga?

     – Nincs. Illetve mától van. Na, azt majd lehet szidni a faluban – dob­ta koncként a falu szája elé a nem létező húgát Póka Károly.

     – És mi ez a házassági szédelgés?

     – Ez nem szédelgés, Perlaky Zsófia, vegye tudomásul! Mert le­gyen családja a gyereknek. Neve már van, legyen anyja is, aki az apja ne­vén van. Ez a világ rendje, nem de ugye? Meg különben is, így aka­rom! – kezdett el keményedni Dabi bácsi hangja.

     Akkor a vajúdó nyár ragyogó pompájában teljesen feleslegesen, de igen keményen kezdett el kelepelni az öreg gólya a fiak felett, mintegy hir­detve: nem csak a gyógyulásnak van fájdalma, hanem az örömnek is.

     Zümmög, zümmög, kering a légy, nem tudni honnan, hová?

     S ha hallgatódzik, néha-néha, hallhat ilyen mondatot is:

     – Ha így akarja, akkor így lesz, Károly.

     – Legyen meg az Isten akarata!

     Életében először mondta azt, hogy Károly.

 

     1999 nyara

 

     Kanonok úr! Kanonok úr, lelkem! – csapott végig a téglával ki­ra­kott ámbitus ódon boltozata alatt a vércsevijjogás –, jaj, édes Szűz­a­nyám, segíts meg, jaj, drága kanonok úr, hát merre van már, ó titkos ér­telmű rózsa, elefántcsonttorony, könyörülj rajtam! Kanonok úr!

     Ijedten lükkent elő a pap arca a hivatalajtóból, hajszálon múlott csak dicstelen összerohanásuk.

     – No de mi…

     – No, végre, irgalmatos szűzanyám, no, végre, hogy meglelem, drá­ga kanonok úr, de nagy baj van, de rettenetesen, borzasztó nagy baj van, ó világ világossága, meg egyébként is, jaj nekem…

     – Üljön már le, Zsófi néni, na, nyugodjék már meg! Így ni. Igyon egy kis vizet. Na. Lassan mondja!

     De Zsófi néni nem volt ilyen egyszerű, „rögtön elmondom” egye­de a nyájnak, hogy csak úgy odalököm a mondanivalót, aztán megyek vi­lággá.

     – Kanonok úr! Ha elmennek a gólyák, jaj, pedig azok elmennek ma­holnap, merthogy keves már a békabrekegés, ha elmennek a gó­lyák, Isten anyja, irgalmazz nekem, mi lesz velem?…

     A pap nem vesztette el a türelmét.

      – Én most megírom a vasárnapi prédikációmat, kedves Zsófi néni, az­tán átmegyek Sáregresre, hittanórára, visszafelé benézek a kántor úr­hoz, aztán megtérek. Addig fohászkodja ki magát, és mivel az Úr úgy teremtett minket, hogy gyorsabban forog az agyunk, ha jár a ke­zünk, csinálhatna egy tepsi laza pitét, mire eszébe jön, mi lesz, ha el­men­nek a gólyák.

     Zsófi néni rögtön kijózanodott az igéből.

     – Meghal a Póka Károly – vágta ki keményen.

     A pap hunyorogni kezdett, és mintha egy erecske fájdalma is je­lent­kezett volna a bal felső halántékán.

     – Mi van a Póka úrral? – kérdezte gyanakodva, mert Zsófi néninél, alias Perlaky Zsófiánál soha nem lehet tudni.

     – Meghal. Meghal Póka Károly, ha elmennek a gólyák – nyi­lat­koz­ta ki az öregasszony balladai tömörséggel.

     – Ebből már nem lesz beszédírás – ereszkedett le az öblös bőr­fo­tel­be a tisztelendő – tán még a hittanóra is elmarad – sóhajtott.

     – Szóval a Póka úr halni készül – kezdte elölről tekerni Ariadné fo­nalát.

     – Nem most! Most mondom értelmes szóval, hogy a kanonok úr is meg­érthesse, nem most, majd ha elmennek a gólyák.

     – És ezt ki mondta magának, lelkem? – váltott a pap nyájasra.

     – A Póka Károly! Ő mondta nekem ma reggel, mikor buktát sü­töt­tem neki a kecsketej mellé, hogy azt mondja: – Zsófia, Zsófia, süssön-főz­zön szorgalmatosan, mert már nem sokáig teheti. Én meg meg­ri­a­dok, mondom, hogyan érti ezt maga, Póka Károly, hogy nem sokáig?

     – No! No, pont ekkor mondja nekem: – Hallja, Perlaky Zsófia, amit mondok. Ha elmennek a gólyák, én is elmegyek velük. Így mond­ta.

     – Akkor csak utazni készül, nem meghalni – vélekedett a pap, de le­ánynevén Perlaky Zsófia, avanzsált Póka Károlyné nem értett egyet.

     – Elejbe én is azt hittem, drága kanonok úr, mondom is neki, hogy ak­kor kivasalom az úti ruháját, de csak legyintett. – Hagyja, Zsófia, mind­egy miben megyünk a tekintetes törvényszék elé –, így mondta. Na, most már mindent tud.

     – És mit csinál különben? – faggatódzott a pap.

     – Semmit! – felelte mély meggyőződéssel az öregasszony – ül, reg­gel a tornácon, nézi a gólyákat, s azt motyogja: készülnek. Aztán egész álló nap nézi az üres fészket, és nem szól semmit. Este meg az öreg gólyát lesi a kéményen, aki átadta helyét a fiataloknak a fé­szek­ben, és azt susogja: így van rendjén, költöttek, készülnek. Ennyit csi­nál egész nap, és eszi a buktát, amit én szilvalekvárral szoktam tölteni, de az csak akkor biztonságos, lelkem, kanonok úr, ha előtte meg­szű­rik, tudniillik a magocskák végett, ami a héjából…

     – Nem lényeges – rebegi a pap elgondolkozva, de Póka Károlyné nem hagyja annyiban, amihez ért, ahhoz ért, és punktum.

     – Még hogy nem lényeges! – sivítja –, hát a Póka Károly hu­szon­öt­ezer forintos protézise nem lényeges? Ilyet ne is mondjon többé, ka­no­nok úr, ha meg nem sértem. Maga még fiatal, van a har­minc­ket­tő­ből még huszonnyolc, könnyen beszél…

     Zsófi néniből ömlik a szó, miközben a pap tereli kifelé, ígérve erő­sen, hogy a kántor látogatását kihagyva elmegy hittanóra után Póka úr­hoz.

     – De én nem mondtam semmit – riad meg Póka Károlyné –, én itt sem voltam, édes kanonok úr, én nem is tudom, honnan veszi majd a hí­reket, de én semmit, de semmit, és olyan okos a kanonok úr, majd ha­zudik valamit, ugye?

     A pap lassan csukja be az ajtót, mereven nézi a fénypászmában a por­szemeket, úgy suttogja maga elé:

     – Igen. Igen! Zsófi néniért, született Perlaky Zsófiáért, férjezett Pó­ka Károlynéért, Póka Károlyért, akit a falubeliek csak Dabi bá­csi­nak hívnak, az én fiamért, született Szentgyörgyi Csabáért – adoptált ne­vén Póka Csabáért –, az én naponta elvesztett és újra megtalált hi­te­mért, igen, mindetekért, drága Zsófi néni, hazudni fogok – fejezi be –, és térdre ereszkedve csendesen imádkozni kezd.

 

     De nem csak inádkozott, hanem este általment Dabi bácsihoz, és meg­próbálta kipuhatolni ennek a kipuhatolhatatlan embernek e lelkét.

     Elbeszélgettek arról is többek között, hogy a Doffo ember igen mó­dos lett a saját szintjéhez képest Csaba adoptálásakor, mert az azóta már régen kimúlt Pörkölt és Nokedli kutyák helyett, egy Rétes és Re­pe­ta nevű tolvajűző ebet vonyíttattatott a dinnye földön. Na­cá­nak kö­szön­hette ezt, a feleségének, aki – teljesen véletlenül – me­gint szop­ta­tós volt, mikor Dabi bácsi a pap gyermekét örökbe fogadta.

     Erre a Nacára akkoriban rengeteg mosószappan, forróvíz, meg sam­pon-hegyek szóródtak Póka Károlyné sz. Perlaky Zsófia mo­só­tek­nő­jében, de a teje, az olyan volt, hogy még a kis Póka Csaba is azt cup­pogta: „na ez már náne pláne…”

     És Gergő bácsi, bár gőgös ember volt, de talpig ember is, ezért egyen­gette az útját Dabi bácsinak, és mint mondotta: „ igen nagy meg­tisz­teltetés volt az nekem, kérem, hogy a Póka Károlyné sz. Perlaky Zsó­fiának én lehettem az esküvői tanúja.”

     Dabi bácsi tanúja a már teljesen ősz, öreg Forgács ezredes volt, aki­nek a mellét teljesen befedték a kitüntetések, és emiatt eléggé disszo­nánsan hatott a vőlegény mellett, aki katonai gyakorlóruhában és szalmakalapban pompázott a templom előtt, fogadva a gra­tu­lá­ci­ó­kat Lutykó és Szedlár szomszédoktól, és mindenkitől, aki szerette és tisz­telte őt.

 

     És elmúlt két évtized, felnőtt Póka Csaba, iskolák váltották egy­mást, a gondok hol szaporodtak, hol meg fogytak, banketteket ren­dez­tek ilyen avagy olyan okokból, és elérkezett az a nap is, amikor Póka Ká­roly, és Póka Károlyné sz. Perlaky Zsófia ismét egyedül maradtak a nagy és a kisházban, mert már semmi más dolguk nem volt, mint egy­más­sal törődni, és nézegetni az útra készülődő gólyákat.

     Nos, ezen az emlékekkel teli estén beszélte rá a kicsiny papocska Pó­ka Károlyt, hogy: „Dabi bácsi, nézzük meg együtt, hová mennek el a gólyák, és ugyan honnan jönnek vissza?”

     Akkor az egész nyár készülődéssel telt el, a kicsiny pap több évi sza­badságát vette ki egyszerre, és nézték az ornitológiai térképeket, va­jon honnan jönnek vissza a gólyák?

     Dabi bácsi pedig elővetette Póka Károlyné sz. Perlaky Zsófiával a ré­ges-régi gyakorló ruhát, bakancsot pucoltak, elemózsiát készítettek, úti­programot állítottak össze, jegyeket vettek buszra, vasútra, re­pü­lő­re, hajóra, hogyha csak egy pillanatra is, belepillanthassanak a gólyák tit­kaiba.

     Mert örök titok az, hogy miért megyünk el, ha úgyis visszatérünk, és miért térünk vissza azzal a tudattal, hogy úgyis elmegyünk?

     Állt akkor, azon a napon a kert kapujában Póka Károlyné sz. Per­la­ky Zsófia, és nézte a két távolodó alakot, ahogyan a nagy útra ké­szü­lődők lassú lépteivel mentek az állomás felé.

     A falu felett kavargó tollpiheként keringtek a gólyák, most álltak össze csapatba, hogy egy bölcs öreg Kele vezérletével elinduljanak oda, ahonnan majd visszatérnek.

     Felnézett az égre a két apa is, de ők Póka Csabákat láttak keringeni az égen, akik számára sikerült olyan fészket rakni ebben a sár­fé­szek­ben, hogy oda mindig visszatérhessenek.

     Az önzetlen szeretet pókháló-vékonyságú gallyacskáiból rakták ezt a fészket huszonhárom év alatt.

     Ballagott a két apa a messziben rejtőző titok felé, mikor hátukat meg­kopogtatta egy sírós, és egyben számonkérő hang:

     – És mondja maga Póka Károly, maga örök lődörgő, mikor mél­tóz­ta­tik visszajönni azzal az átkozott sör- és bagószagával, már ha nekem is szabad ezt tudnom, már ha nekem is van valami életem a maga éle­té­ben?

     Póka Károly akkor megállt, visszaballagott Póka Károlyné sz. Per­la­ky Zsófiához, magához vonta azt a vézna madárka testét, s arcát lágyan érintve két kezével, magához vonta Póka Károlyné sz. Perlaky Zsó­fia lelkét.

     – Azt kérdezi tőlem maga, Póka Károlyné sz. Perlaky Zsófia, hogy mi­kor jövök vissza?

     – Megmondom én magának, megmondom…

     – Akkor, akkor jövök vissza, amikor megjönnek a gólyák…

     – De akkor már örökre! Vegye ezt tudomásul Póka Károlyné sz. Per­laky Zsófia, akkor már örökre… örökre…

     A falu felett már makulátlanul tiszta volt az ég, mert a gólyák nagy csa­pata – kék fecskeszárnyak paszományától szegélyezetten – akkor tűnt el a vasúti füttyön túl a horizonton, Dél felé…

 

 
Óra
 
El nem mondott fohászaim
 
Elmélkedések
 
Az Irgalom Völgye (regény)
 
Mélyérzések (versek)
 
Kedves költőim
 
Novellák II.
 
Katarakta (versek)
 
Érkezés c. kötet
 
Kaqxarok
 
Elszámolás c. kötetből
 
Az álmodó Isten (kisregény)
 
Farkasréti üvöltés (kisregény)
 
Firkák
 
Egyoldalasok
 
igazán akarod tudni?
 
Búcsú az olvasótól

Köszönjük a látogatást, remélve, hogy szép és tartalmas időt töltött a betűhegyek fölött.

Az író könyvei kereskedelmi forgalomban nem kaphatók, az Országos Széchenyi Könyvtárban és néhány kisebb könyvtárban hozzáférhetőek.

Kiadó: Madách Irodalmi Társaság, 1072 Budapest, Nyár u. 8.

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre