Édesapám oly magányos volt gyermekkorában, hogy tízévesen üdvözlőlapot írt saját születésnapjára; így valaki megemlékezik róla. Én novellákat, regényeket, verseket írok; talán így emlékeztetem magamat magamra...

Az író számára az írás olyan kegyelmi állapot, melyben senki számára nincs kegyelem.

 
Menü
 
Közéleti szereplések
 
A gólyák törvénye (regény)
 
Hírek a Parnasszusról
 
Parnasszusi Pantheon
 
Ismeretlen szerzők
 
Novellák
 
Várakozás (regény)
 
Torzulatok (regény)
 
AZ ötödik szolgáló (regény)
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Látogatottság
Indulás: 2007-09-06
 
A napok mondásai
 
Mészáros István fordító
 
Címlap
 
Torzulatok IV.

 

                                                         „…nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem 
                                             sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem; 
                                             ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints. 
                                             Hol azelőtt az angyal állt a karddal, – talán most senki sincs.”

                      (Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat)

       

            IV. 

         

       Abba a korba értem, amikor az embernek már nem kenyere a remény.

         S ez nem valamiféle belső keserűségből, vagy külső kiáb­rán­dult­ság­ból fakad, hanem nagyon is racionális oka van. Míg fiatal voltam, én is sok mindenben reménykedtem. Aztán vár­tam, hogy a reményeim valóra váljanak, és tudtam várni. S itt a titok! A reményhez semmi más nem kell, mint idő. Volt az is, akkor még volt, és eme emlőn gömbölyödött, gödölyésedett a remény.

        Már kevés az időm. Vagy nincs is talán, csak én nem tudok róla, nem tudhatom. De ahogy elmállott a készletem a térben, úgy sorvadt el és halt meg végül a remény is bennem. Az ember fiatalon vállal gyereket. Tudja, érzi, fel tudja nevelni, ki tud­ja termelni azon dolgokat, hogy lássa őket felnőni.    Öregen nem vállal az ember gyermeket. És nem vállal reményt sem.

        Érdekes, hogy a Mici ezen a téren sem úgy működött, ahogyan az el­várható lett volna tőle. Mikor a baleset bekövetkezett, mindössze negyvenes évei elején jár­hatott, és minden égi és földi számítás szerint volt ideje még bőven, hogy reménykedjen. Talán nem is arra gondolok, hogy újra kezdje, inkább olyan köztes meg­oldás zizeg az agyamban, hogy ami már megvan, azt ne hagyjuk vesz­ni, legalább az folytatódjon.

        De nem így történt. A temetés után hazament, és hajnalig bolyongott a hatalmas ház­ban. Bejárta – talán most először – a fiatalok lakrészét, kinyitogatta a fe­hérneműs szekrényeket, bevizslatott a spájzba, a konyhában ru­ti­no­san alákukkantott a fedőnek, mely alatt az előre elkészített estebéd vár­ta a fiatalokat, immár örökre.

        Ezután előrement a saját házrészébe, és eltolva a nehéz po­hár­szé­ket, sokáig álldogált a sok tiszteletnek örvendő jogtudós belső szen­té­lyé­ben. Hosszan időzött a gépírókisasszonyok szobájában, aztán újra hát­rament, és kezdte elölről az éjszakai szellemjárását. Ettől kezdve az egész ház kezdett átalakulni egy Dickens regény hely­színévé, de nem egyik napról a másikra, hanem olyan finoman és ész­revétlenül változott, hogy csak nagyobb időintervallumokat figye­lem­be véve lehetett ezeket észrevenni.

        A Mici soha többé nem zárt be maga után ajtót, ablakot. Nyáron felforrósodtak a régen hűs szobák, télen dér lepte be a mí­ves cserépkályhák keskeny peremét, melyen apró porcelán balettán­cos lánykák próbálták befejezni életük legcsodálatosabb táncát.  A falubeliekkel igen sajátos viszonya volt. Köszönni köszönt, a kö­szö­nést elfogadta, de nem szívesen. Beszélgetni is beszélgetett, kimérten, néhány szót csak, aztán kis ma­dárfejét félrebillentve szinte menekült a konvenciók elől.

        Nem tartozott a máglyarakókhoz, és őt sem lehetett máglyára kül­de­ni. Fájdalomból és a régi megszégyenüléséből rakott falat maga köré. Ennek ellenére sok emberrel érintkezett nap mint nap, és ezek az em­berek eljöttek hozzá, és elégedetten mentek el. Ennek kettős oka volt. Egyszer valaki megkérdezte, nem tud-e valami kényelmes fotelt va­lahol, mert beteg apjának kéne, aki éjjel már csak ülve tud aludni. A Mici hátravitte a fiatalok nappalijába, és széles gesztussal mu­tat­ta a kínálatot: Íme a választék, tessék választani!

        Mikor az árról esett szó, gőgösen kijelentette, hogy nincs szüksége pénz­re, az volt és van neki most is elég. Sokáig huzakodtak, végül megállapodtak, hogy a vevő minden hó­nap­ban hoz öt kiló lisztet egy éven keresztül a Micinek. Ezek után elkezdtek a múlt tárgyai kifelé húzódni a régi házból, mint ahogyan az álmok illannak el életünkből a naptárlapok hul­lá­sá­val. Hosszú folyamat volt ez, nem egyik napról a másikra történő ese­mény­sor. Ekkor kapta a Bartel Mici nevet is. Kellett egy lekvárfőző lábos?     Persze hogy volt! Egy kis asztalka? Vagy egy heverő? Nem volt gond ez a Micinek.

        És az emberek becsületesen hozták neki a kialkudott járandóságot, egy éven keresztül egy doboz tejfölt havonta, vagy egy kiló zsírt, vagy két éven keresztül havonta egy öl tűzifát. A Mici mindig csak hosszúlejáratú üzleteket kötött. Az érdekes ebben az volt, hogy ideje is volt, jövője is volt, mégsem volt mögötte semmi remény.

        Volt a faluban egy asszony, aki férjével nagy szegénységben nevel­get­te egyetlen kislányát, akit valamilyen tévedés folytán nagybetegen eresz­tettek alá a földi életbe az angyalok játszóteréről. Hallott ő is a Mici nagy kereskedelmi forgalmáról, és méltán fel­té­te­lezte, hogy bálaszám áll a bankó a Mici portáján, nem beszélve arról, hogy a suttogó pletyka szerint a Mici kiásta a nagy jogtudós elrejtett kin­cseit is a pincéből, tehát igen módosan van elengedve.

        Mikor először fordult hozzá segítségért, a Mici ridegen ki­je­len­tet­te:

        – Akinek nincs pénze, az ne pereskedjen, és ne vállaljon gyereket! – és bement a házba.

        Ennek híre ment egész járásszerte, és most már mindenki meg volt győződve, hogy a Mici tényleg a legridegebb szívű Krőzus ezen a táj­egységen. Ezen az éjszakán a Mici ismét elkezdte a kísértetjárását a házban haj­nalig, amire már régen nem volt példa. Nem értette magát, nem is hitte el, hogy ezeket a mondatokat ő mond­ta volna, és nagyon nyomorultul érezte magát. Ezért amikor az asszony végső tehetetlenségében másodszor is hoz­záfordult segítségért, ő csodálkozott a legjobban, hogy a Mici nem mon­dott nemet.

        Annyit kért csak, hogy amíg ő a férjével bemegy a városba, hogy utol­só értékét, saját testét árulja a kaszinó vendégeinek, nem hagyhatná-e a kislányt addig a Mici gondjaira bízva. Akkor a Mici röviden, tömören, nyersen csak annyit mondott:

        – Itt elfér, engem nem zavar. Enni van mit, látja, idén is rengeteg a ring­ló. Majd eszik azt, más nincs az én portámon, maga is tudja.

        Az asszony elment, és a Micinek akkor megpezsdült a lelke.

        – Jaj Istenem! Jön ide valaki! Igaz mozogni alig tud, beszélni nem be­szél, sok vigyázni való nincs reá. De akkor is jön ide valaki!

        Ettől kezdve csak az foglalta le az elméjét, hogy mi az, amit ő en­nek a beteg kis emberpalántának adni tudna? Felmérte spájzának minden eldugott féltett kincsét, édességek, aszalt fügék, szárított narancsok, félig beszáradt ringlóbefőttek ke­rül­tek a ke­zé­be, és mindegyiket vissza is rakta a helyére.

        – Ez nem elég. Nem ilyen kell neki. Ilyet otthon is kap, talán még kü­lönbet is.

        Gondolt játékra, de elvetette az ötletet, ez a gyermek csak a saját bel­ső világában játszik, mit akar ő piros pettyes labdát adni neki eset­leg?

        Marta az agyát a számára megoldhatatlan feladat, és ezért – mint annyi­szor a múltban – szorult helyzetében Emerus Stencl esperes-plé­bá­noshoz, minden nyájaknak őrizőjéhez fordult. Felöltözött tehát szépen, elballagott Emerus Stencl esperes-plé­bá­nos­hoz, aki joviális bólogatással meghallgatta, s azt mondta neki:

        – Az emberek, mikor egymásnak akarnak adni valamit, mert szív­bő­ségükből már nem jut szavakra és elcsépelt földi javakra, akkor pá­nik­ba esnek. Így van ez lányom, mióta világ a világ, de arra még kevesen gon­dol­tak, ha valakinek igazán adni akarunk, akkor az adás mértékét nem a minket környül vevő világ emberei, avagy az ajándékozott ízlése szab­ja meg, hanem az, hogy ha igazán akarsz adni valakinek valami ér­tékeset, akkor azt add neki, ami tenéked a legnélkülözhetetlenebb, ami neked teljességgel pótolhatatlan. Majd megáldotta, útjára engedte, aztán becsukta utána az ajtót, le­szé­dült a kanapéjára, és azt hörögte:

        – Látod, Uram, előttük az abrak, és nem esznek. Előttük a friss for­rá­sod, és hozzám jönnek poshadt vizet kunyerálni. De szűk az aklod, és de sok a birkád, én Uram, én Istenem!

        A Mici pedig hazament, és már útközben kirajzolódott a szent út­mu­tatás szerinti ige a fejében.

        – Igen, a legnagyobb titkom ott van a sok tiszteletnek örvendő jog­tudós szobájában, oda beviszem őt, az egyetlent, aki oda rajtam kí­vül eddig bemehetett.

        Aztán sokáig gondolkozott azon, hogy mi az ő legnagyobb értéke és pótolhatatlan kincse? Először a megdermedt lepkére gondolt, de gyor­san elvetette, mert hátha az a beteg gyermek nem is tudja majd ér­té­kelni az ő bohó látásait. S mivel feltétlenül materiális síkon szeretett volna maradni, gyor­san rájött a megoldásra. És elkövetkezett a nap, amikor végre megbízott benne valaki annyi­ra, hogy a beteg gyerekét rábízza, akkor karjába vette a gyer­me­ket, felvette a kötényét, amibe már előzőleg elrejtett néhány ring­ló­sze­met, és könyökével félretolva a mázsás pohárszéket, beleültette a rá­bí­zott jószágot a prominens vendégeknek kijáró bőrfotelbe.

        A gyermek nem mozdult, szemét az egyik sarokra kancsalította, azt néz­te mereven, és akármit is foglalatoskodott vele a Mici, semmire nem reagált. Akkor a Mici elétérdelt, a beteg kislány ölébe hajtotta hervadó ar­cát, és azt mondta:

        – Azt mondták nekem, hogy te autista vagy, és úgy védekezel, hogy elzárod a külvilágot magadtól. Mivel ez neked száz százalékig si­ke­rült, ezért azt mondják rád, hogy beteg vagy. Látod, én is kizártam a külvilágot, illetve nagyon igyekszem el­zár­ni magamtól, de mivel nekem nem sikerült százszázalékosan, rám azt mondják, hóbortos vagyok, deviáns, antiszociális és buggyant.  De te autista vagy, neked sikerült, ami nekem nem, ezért én ne­ked adom azt a nevet, amely megillet, mely hangzásában zenél is hoz­zá, és én ezentúl úgy foglak hívni, hogy Authentika.  Nekem hiteles!

        Aztán elővette az egyik metszett ólomkristály bonbonierből a szá­má­ra legfőbb materiális vagyonkáját, és Authentika kezébe adta. Authentika pedig elfordította végre a szemét a homályos saroktól, s mi­közben morzsolgatta kezében a még soha nem tapintott idegen tár­gyat, egyszer csak belenézett a Mici szemébe. Nézte, sokáig nézte, de ez a nézés nem volt olyan üres, mint ami a ho­mályos saroknak járt ki, ez értő nézés volt, ez látó nézés volt, olyan lá­tó, mint a lepke lelke. Ettől a Mici lelke egészen megmézesedett, és mosolygott teli száj­jal Authentikára, felfedve csupasz ínyét, nagy üres száját, mely olyan volt, mint moh- és hínárlepte barlangok a víz és a szárazföld határán.

        Nehezen forgatva a botló betűkből összerakott szavakat, Au­then­ti­ka azt mondta:

        – Van mamm arcában ilyen. Van papp arcában ilyen. Az én ar­com­ban van ilyen. Mindenki arcában van ilyen.

        – Azt hittem, örülsz neki, édes kicsi Authentika, mert tudod, nekem csak ez van, ami pótolhatatlan, bár ezt sem hordom, nehogy elkopjon. Ha nem kedves neked, gyere édeske, együtt visszarakjuk a sok sze­re­tet­nek örvendő jogtudós ólomkristály bonbonierjébe, aztán elfelejtjük. Mint annyi minden mást az életünkben.

        Ki akarta venni a protézisét Authentika kezéből, de a kislány gör­csö­sen belemarkolt. Sipogva szedte a levegőt, és zihálva mondta:

        – Van mamm arcában ilyen. Van papp arcában ilyen. Az én ar­com­ban van ilyen. Mindenki arcában van ilyen.

        – Az én arcomban, látod, nincsen ilyen – simogatta meg Au­then­ti­kát Micike. Fogadj el engem így te kóbor, kicsi lélek!

        – A mamm arcában van ilyen, a papp arcában van ilyen, az én ar­com­ban van ilyen. A te arcodban nincs ilyen!

        – Rakjam be én is az arcomba? – kérdezte a Mici.

        – Ilyet mamm arcában hord! Ilyet papp arcában hord! Ilyet én arc­ban hord!

        – Akkor hová rakjam kicsi Authentika, hogy számodra is megfelelő he­lyen legyen? – kérdezte a Mici, és újabb leendő kudarca miatt torkát már száraz könnyek marták.

        Authentika ekkor felült, sokáig nézte a soha nem használt felső fog­sort, tétova mozdulattal Micike szájához közelítette, aki azonnal és kész­ségesen tágra nyitotta a száját.

        De a kislány nem folytatta a mozdulatot, hanem belenyúlt a Mici mell­tartójába, és ahol tapogató keze legjobban érezte lüktetni a szívet, oda­motozta a soha nem használt protézist.

        – Te szívben hord ezt. Mamm arcban hord ezt. Te szívben hord ezt. Papp arcban hord ezt. Te szívben hordd ezt!!!

        Ezt zakatolta aztán sokáig, közben szemét visszafordította a ho­má­lyos sarok felé.

        És akkor értette meg a Mici, hogy vannak, akik a szívükkel nem csak szeretni, hanem harapni is tudnak, mert van reá eszközük. És ezt egy beteg kislány mondta el neki a sok tiszteletnek örvendő jog­tudós belső szentélyében. Ezt a kislányt ő úgy nevezte el, hogy Authentika.  - Számomra hiteles... – zokogta bele csendbe.

 

 
Óra
 
El nem mondott fohászaim
 
Elmélkedések
 
Az Irgalom Völgye (regény)
 
Mélyérzések (versek)
 
Kedves költőim
 
Novellák II.
 
Katarakta (versek)
 
Érkezés c. kötet
 
Kaqxarok
 
Elszámolás c. kötetből
 
Az álmodó Isten (kisregény)
 
Farkasréti üvöltés (kisregény)
 
Firkák
 
Egyoldalasok
 
igazán akarod tudni?
 
Búcsú az olvasótól

Köszönjük a látogatást, remélve, hogy szép és tartalmas időt töltött a betűhegyek fölött.

Az író könyvei kereskedelmi forgalomban nem kaphatók, az Országos Széchenyi Könyvtárban és néhány kisebb könyvtárban hozzáférhetőek.

Kiadó: Madách Irodalmi Társaság, 1072 Budapest, Nyár u. 8.

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre