Fájdalom

Egy szép emlék is úgy tud néha fájni;

egy színtelen szín, egy üres szék,

az illatodba öltözött kék zsabós ruhád,

az ottfeledett ágynemű,

az elhagyott ágy, ráncos rajt a pléd,

nézi a ráncot az arcom, és a vágyam

nézi a csendet, mi maradt utánad,

nézi a szívem, a múltam és én,

moccanatlan dermedt minden

teutánad,

s arcomba nyüszít

a nincs,

a soha,

és a soha többé.

Soroksár, 2009. 05. 01.

Plt’