Tartalom

Akasztott ember balladája

Ha meghóttam, ne kérdezd, hogy mé’ hideg a lábam,

Akasztott embernek csak a szél himbálja.

Sok asszonyt szeretteeeeeeeem, így monggya lya  a nóta,

De én ilyen merev, még sohase’ vóóóóóóótam

A holló károgása nem ér föl az ééééégig,

A hóhér kacagása kísér el a sííííííííííírig,

Feszes lett a kötél, húúúúúúú de nagyon feszes,

Szorul a nyakamon, húzza le lyja seeeeeeeeeggem.

A bitófa végén az időmet tőőőőőőőtöm,

A hóhérsegédre a nyelvemet őőőőőőtöm.

Meghótt a szerelem, a szívemben báááááánat,

Vidám nóta helyett siratódal jáááááárja.

Budapest, 1999.