Szeretet

Szeretet?

Nagyapádhoz kell küldjelek pár hétre, bár igen fukar ember, és tüskés.De nem tehetek mást, - mondta az anya. És elment a vonat.

Az állomáson egy borostás öreg várta, nem is köszönt neki, csak végig nézte, és hümmentett egyet. Volt ott a peronon egy halárus. Olyan szép sült halak voltak az üveg megett, a gyerek csak nyelt, és azt mondta: én azt akarom, azt vedd meg nekem.

Az öreg nem válaszolt, ment tovább. Később betértek egy boltba, és ott az öreg mindenféle vackot vásárolgatott, amit ő még soha nem látott.És az a gyönyörű pirult hal ott maradt az üveg mögött. Éhes volt már nagyon.

Hazaérve, előkerültek a saroglyából azok a titokzatos holmik.

Jer morogta az öreg. És ott mutatta, hogy ezt így kell, azt úgy kell, és aztán dobjuk a vízbe. És kínlódtak ottan még sokáig, mire összefogtak annyi halat, hogy már elverte az éhségüket.

Aztán az öreg tüzet rakott, és parázs felett mutatta, hogy mi a hal forgatásának az illő módja. Aztán csak falt a gyerek.

Ekkor az öreg a saroglyához ballagott, és díszes papírban elővette azt a pirosra sült nagy halat, amit a peronon úgy követelt a gyerek. Az beleharapott, és azt mondta:

–Nagyapa, ez olyan ízű mint a fűrészpor,és kiköpte.

 Az öreg egy laza mozdulattal a kutyának dobta a szép pirosat és nagyot,  pökött egy igazán nagyot az udvar porába.

–Fejlődik a gyerek-mormogta magában csendesen, Csendesen fejlődik, de fejlődik.

És a gyerek szeme aztán ahogy estek le a naptárról naplapjai egyre nagyobb szemeket meresztett. Megkívánt egy szép cípót, és egy buktát,aztán hazamentek, és éhesen sütöttek cípót, buktát kovásszal, és ekkor az öreg hátra ment a saroglyához, és kivette az illatos cípót, és két összeaszott buktát, amiben nem is volt lekvár, csak úgy megijesztették vele a tésztát.

Aztán kiköpte. A kutya, meg kezdte megszeretni a gyereket.

Aztán talált egy igen öreg robogót az istállóban.

– Iyet akarok magamnak- mondta a gyerek.

És ismét bementek a városba, és az öregvásárolt ezt meg azt, és napokig olajban úsztak, de mutatta, miért köhög a motor, miért nem száguld már vele?

–Fejlődik a gyerek- mondta csendesen az öreg,- csendesen, de fejlődik, fejlődik.

Aztán hazament. Az anyja ösze- visza nyálazta, rögvest étterembe mentek, de a gyerek csak tolta el magától az ízetlen étkeket. Nem kellet neki semmi.

–Egyél fiam, az a fukar nagyapád állítom, egy fillért nem költött reád ugye?

A fiú nem felelt, csak a kutyára gondolt, és arra, hogy már nem is tudja eldönteni igazán, hogy a nagyapja szerette jobban, vagy Bogár, a kutya.

És kedvetlen lett, és nosztalgikus. Az ételből hiányzott az ő keze munkája, a technika csodáiból annak az olajos géprongynak az illata, és nevetés, mikor a munka hevében mindketten a gépronggyal törölték le arcukról a verejtéket, és nem az előkészített tiszta keszkenőbe. És mindkettőjük arca olyan maszatos volt, hogy arra még Henry Ford is azt mondta volna: Ennyi maszat után ennek a gépnek indulni kell!! És igaza volt! Elindult. Csak az a pici maszat kellett hozzá.

És hiányzott a nagyapja fukarsága is. Aki igaz, egy fillért nem költött rá, csak beletette vénülő szívének, minden szerelmét. Az unokájába.

Aki ím elindult..

Elment egy gyermek, és visszajött egy felnőtt ember.

Soroksár 2020-12-27

éjjel PLT’ V.J.