A megszólásról
1. Boldogok a hívők,
2. akik istentiszteletükben alázatosak,
3. és akik az üres fecsegésre ügyet sem vetnek,
4. és akik elvégzik a zakatot,
5. és akik szemérmükkel (ön) megtartóztatók,
.
.
9. és akik imáikat betartják,
10. ők lesznek az örökösök,
11. akik öröklik a Paradicsomot, örökké abban fognak időzni.
(Korán: 23. szúra, 1-11.)
Tíz éves lehettem, mikor már mint aspiráns főministráns hallgattam egy ferences rendi, aszkéta arcú barát fejtegetéseit.
Az alkalom az volt, hogy akkoriban - hogy a népek a papjaikat ne unják el - rendeztek úgynevezett lelkigyakorlatokat, vendég prédikátorok jöttek Mikolára, aztán Kajmó atya is ment más vidékekre nyomasztani a parasztokat Szent Ágoston és Szent Hilárius tanaival felvértezve.
Nagy és komoly fejtegetéseket ez a barát nem követett el a mikolai hívőkön, egyetlenegy dologról beszélt, a megszólásról.
Én nem tudom, miért fogott meg ez engem annyira tízévesen, mert a megszólás iszonytató bűnbesodró erejéről szóló háromnapos fejtegetés bizony nem fogta meg Marcsek Margit nénit, Reitinger Mariskát, Gubiknét és a mikolai TASSZ többi tagját.
Eltelt közben negyven év, és csak most kezd összeállani a puzzle, miért is gyakorolt egy olyan kisgyerekre ez a téma olyan nagy hatást.
Nem untatlak benneteket, miként jutottam el Buddha fügefája alá, inkább a végső konklúziót mondanám el nektek.
Gatya fel, indul az idővonat!
„Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!”
Mózesi törvény, mely a jogban (is) megfogalmazott kártevést tiltja, (a jog pedig szankcionálja). A ferences atya ennek elébe ment, és már csírájában kikelt a nagy vétek ellen, mert sugallata szerint a hamis tanúzás gyermekarca a MEGSZÓLÁS! A megszólás melegágya viszont a PLETYKA!
A tízparancsolat nagyon tömören fogalmaz, a kinyilatkoztatás olyan esszenciális szubsztancia, hogy szinte nem is érthető. Szankciókat nem tartalmaz, olyanformán építi fel a logikáját, hogy az Isten tilt, az adott közösség pedig szankcionál.[1]
A buddhizmusban az a szankcionáló személy is egyben, akire a tiltás vonatkozik, önmagát revidiáló, javító, nirvárnára törekvő lélek, akinek összes büntetése az, hogy addig kell reinkarnálódnia, amíg nem tudja önmagát megfékezni, maga magát uralma alá hajtani.
A katolicizmusban a legrosszabb a helyzet. Bár az idők kezdetén, az őskeresztény társadalomban még működött a nyilvános gyónás, és a közösség oldozta fel, vagy nem, a tévelygőt, ez azután a fülbegyónással teljesen erejét vesztette, mert a pap nem tudja, hogy mire ad feloldozást, hiszen nem is ismer, én pedig azt hazudok a papnak, amit akarok, hiszen csak a feloldozás és a kétes értékű penitencia elérése a cél ahhoz, hogy hetente ugyanazt gyónhassam!
A római katolikus vallás nagy reformációja lenne, ha - mint régen volt rá példa - a pap megtagadná a feloldozást, és a kánonjog szerint ezt meg is teheti, de nem teszi meg a beste lelke! Kettő esetben teheti ezt meg:
1.) Ha nem raktad helyre a vétkedet azzal szemben, akivel vétkeztél.
2.) Ha olyan vétket követtél el, ami ún. égbekiáltó bűn, és csak Isten oldozhat fel. Ez súlyosabb a halálos bűnnél, földi hatalom még Péter kulcsaival sem rendelkezik ilyenkor.[2]
Az iszlám tilt is, és rögvest szankcionál is. Ez abból adódik, hogy azok a berber nomádok elég földhözragadt emberek voltak, misztikumra nem fogékonyak, tehát a Paradicsom mellett a földi büntetést is belefoglalta a Korán, ezért lehet az, hogy az iszlám országaiban a Korán egyben a Polgári Törvénykönyv is - amit viszont Allah írt - tehát nincs csűrés-csavarás, meg kinek van jobb ügyvédje, a törvény és a Btk. is Istentől való. Na, ezzel nem tud Amerika mit kezdeni, és ebbe fog beletörni a „fejlett nyugati demokráciák” foga.
A pletykáról, a rágalomról, a hazugságról, a hamis tanúzásról így ír a Korán:
„Aki tisztes férjes asszonynak kelti rosszhírét, és azután nem hoz négy tanút, azt korbácsoljátok meg nyolcvan korbácsütéssel és ne fogadjátok el többé tanúságtételét. Ők bűnösök!” (Korán: 24. szúra, 4.vers)
„És azok, akik saját feleségüknek keltik rosszhírét, és azután önmagukon kívül nincsenek tanúik, akkor tanúság az legyen, hogy négyszer tanúságot kell tennie Allah előtt, hogy az igazat mondja, és ötödszörre úgy, hogy Allah átka legyen rajta, ha hazudik.” ( Korán: 24. szúra, 6.vers)
„ És elhárítja a büntetést a megvádolt asszonyról az, ha négy tanú bizonyságot tesz Allah előtt, hogy vádlója hazudik, és ötödszörre úgy, hogy Allah haragvása legyen rajta, ha vádlója igazat mond.” (Korán: 24. szúra, 8-9.vers.)
Édeseim!
Ehhez nem kell kommentár, de én lefordítom nektek, mert „leugatom nektek, kutyák, az Úr igéjét” (Kajmó atya). A kommentár ennyi:
1.) Mennyi korbács kopott volna el Mikolán, és mennyi bőr foszlott volna le a hátakról, ha a ferences barát helyett egy mullah imádkozik a mecsetben?
2.) Te és én, mi és mindannyian meggondoltuk volna, hogy mire is jár az a lepcses pofánk?
Gondolkozz! Mi, katolikusok ezt meg sem gyónjuk, mert bocsánatos bűn ugyebár. A Korán pedig fél oldalt szentel rá, mert tudja, hogy milyen helyrehozhatatlan károkat tud okozni a „szájnak szellőztetése”[3]
Tele vagyok gondolatokkal, szeretnék végigmenni a parancsolatokon ebben a szellemben, a következőben a „Ne lopj!” Mózesi törvényt veszem górcső[4] alá.
És ne vess rám követ!
„Aki Allah mellett másik istenhez fohászkodik anélkül, hogy bizonyossága lenne rá, annak egyedül Allahnál lesz számadása.
És mondd!: Uram! Bocsáss meg és irgalmazz! Te vagy a legjobb az irgalmasok között.”
(Korán: 23. szúra, 117-118.vers.)
Soroksár 2004-10-28 plt’
[2] Meg fogtok lepődni, mik ezek a vétkek:
a.) a munkások bérének ki nem fizetése,
b.) árvák és özvegyek nyomorának nagyobbítása,
c.) az alamizsnálkodás megtagadása. Ez utóbbit olvashatod a Koránban: ld. „zakat”, továbbá az egyiptomi Halottak Könyvében, aztán a grúz, a csecsen-ingus és cserkesz néppel rokon oszét Halotti Könyvben. Továbbá: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!”
[3] Sienkiewicz: Özönvíz I. kötet, Zagloba uram monológja.
[4] Górcső: a fiatalok kedvéért, egyszerű (Galilei-féle) nagyító, a mikroszkóp őse. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
