Pillangó pillanat

Pillangó pillanat szállj

öreg szívemre, a múltamra

te bocsáss álmot kicsi  

muslinca madár.

És ködöt a jövőre,

hogy  soha ne lássam meg

azt a roncsot,

ki álmatagon ténfereg

itt a jelenben.

                  / A szerző/

Pillangó pillanat.

 Az öreg pislogott párat, hogy az álom alatt felgyűlt könnyeit elhessegesse látóteréből, de továbbra is mozdulatlanul üdegélt az ámbituson, a terebélyes fotelében.

Na, mit változott a világ amíg szunyókáltam-kérdezte magától-s miután mindent felleltározott ki is dörmögte a verdiktet, hogy bíz’ a semmit nem változott. Akár kétszer ennyit is aludhattam volna, vagy örökre is, a változás lényegtelen lenne nem?

Csak egy pillanat volt az egész vagy órák talán? nem tudta a választ, az órákat régen száműzte az életéből. Ivott egy iste által is megáldott kortyot a laza fröccsből, és már tekert is az agya, gondolatai csapongtak, elszálltak és visszatértek. Sebesek mint a gondolat mosolygott magán. Mindig zakatolt az agya valamin, valami körül, Néha talált válasz-megoldást, néha –s ez volt gyakrabban- nem.

Kicsi vagyok én ehhez szokta volt mondani, én még a nevemet is kis betűvel írom, mint az a nemecsek ernő gyerek, s nem hiszem hogy emiatt lenne olyan krónika, amiben az én nevem iniciálét érdemelne ki. De spongya rá. megvagyunk a’nélkül is.

 Visszatért előző gondolatához, hogy szunyókálás alatt mi változot?? Aztán pislogni kezdett, és figyelte, hogy egy pislogás alatt mi változik, és két pislogás között van-e érzékelhető változás? Vajon mennyi egy pislogás sebessége kérdezte,, és feltápászkodott, hogy a hűvös cella szerű szobájában ennek utána nézzen.

 Egy pislogás az 0,25 s.
Emberi pislogás időtartama 0,1-0,4 másodperc között mozog. Középértékkel számolva ez az érték negyed szekundum. Ezt olvasta ki egy régi fizika könyvből, és tudta, ez nagyon csekély idő. Visszaült a fotelébe, töltött egy laza fröccsöt, és számolgatni kezdett- padig az nem volt erőssége neki.

Ha percenként 10-szer pislogunk, és egy napban van 86.400 perc, az már derék időmennyiség, még ha az alvás időt le is számoljuk belőle. Leérkezett a laza fröccs, kezdett felszívódni, ezért a gondolatai is megindultak, és görögtek egymáson mint az elemi vízrészecskék, olyan hullámszerűen. Na de ennyi elvesztegetett pillanat.. és itt ismét elakadt. A pislogás, az nem azonos a pillanattal. A pillanat az olyan nagyon rövid, hogy egy pislogás alatt talán ezer- tízezer pillanatot is átélünk. Vajon mennyi lehet a gondolat sebessége? Hányszor 40.000km/ pillanat?

Mondjuk most elugrok  egy ismerősömhöz Los Angelesbe. Körüldongom a lelkét, megsímogatom, elbeszélgetek vele, ha szép a hölgy gondolatban talán le is vetkőztetem, aztán illendően felöltöztetem, és már itt is vagyok ismét a fotelomban. Semmi nem történt, talán valami borzongást érzett, vagy pici hőhullám ment át a testén, ki tudhatja ezt ugyebár? És csak egy pillanat volt, csak egy pillanat Nem tudjuk megbecsülni a pillanatokat- dörmögte magában, nem tudjuk. Ez a pillangó pillanat. A pillangó pillanat a könnyűléptű istenek dús- talán érdemtelen ajándéka nekünk.

Mert mit látunk mi a világból-morfondírozott. A szem felbontóképessége kb. 24 kép / másodperc. egy fecskéhez képest iszonyúan lassú. Ha egy fecske betéved a moziba, ő a filmet olyan lassítva látja, mint ha mi egy perces filmet két órán keresztül néznénk meg. Akkor ki lát többet a világból, az ember, vagy a fecske? Mi a falon nem tudjuk a szúnyogot leverni, a fecske röptében kapja el. Mennyi lehet a fecske számára, egy pillanat?

És számunkra is mennyi féle pillanat van ugye? A vágy pillanata, a várakozás, a remény, a csüggedés, a kacagás, és a könnyek pillanatai.S mindeniknek más és más az időtartama.

 És az elmulasztott pillanatok, melyet mint pókhálót kiengedtünk a kezünkből- kesergett az öreg, és töltött ismét egy laza fröccsöt. Pár pillanatig sírdogált, hogy ha akkor ő megmondja neki, hogy mely igen vonzódik hozzá, hogy szeretné, ha énje énje, lénye lénye lenne, akkor is itt üldögélne  most, vagy hogyan kanyarogtak volna a már soha meg nem járt felderítetlen utak. A kinyújtott kezek nem levegőt markolnának, és talán a szíve körül sem lenne ez a jeges talmi megadás. De elmulasztotta, mint nemecsek ernő a gittrágást. Pedig csak egy pillanat volt, mely mint tudjuk, a pislogás milliomod része mindössze.

 és a vágy pillanata.

Óh! Ha nem keveri össze annó a beteljesülés pillanatával, ha csak picit türelmesebb lett volna, ha tudott volna várni,ha nem riasztja el Őt, akkor is itt ülne,  tölteni a laza fröccsöt? Nem tudta a választ, ezért hogy nehogy elmulasszon még egy pillanatot, töltött egy laza fröccsöt.

Ez legalább beteljesedett-kiteljesedett pillanat volt szuszogta elégedetten, de nagyon szorított a mellkasa körül valami, valami elszalasztott vagy elsietett pillanat a múltból képzett olyan vákumot a lelkében, hogy a tantaluszi kínok ehhez képest csak enyhe gyásszal járó jajongások voltak.

Behorpadt tőle a mellkasa, összetöppedt a szíve tőle, és sorvadt a lelke ezen pillanatok miatt- amely mint tudjuk igen pici időintervallum az ember számára, a fecske számára pedig szinte végtelen idő. Ha azt a szót kimondom akkor, ha azt a szót nem mondom ki akkor… mi lett volna a változás? Nem tudom- felelt önmagának,, talán meg kellene kérdezni egy fecskét. Mert a fecske és a muslica, nos azok isten madarai. Aztán a muslicát megeszi a fecske, és őszön elindul ő is dél felé a hosszú vándorútra a fecskével, pedig már a déd öregapja sem volt költöző madár. Ilyen az élet sóhajtott az öreg ilyen. Ilyen is- tette hozzá kissé mélabúsan.

 Pedig utazni jó-gondolta pl. a Dodeskaden avagy a „Vágy villamosán”, és nincs jelentősége annak, hogy hány megálló van az indulás és végállomás között, mert ott nincsenek megállók kitérők. csak pillanatok vannak,és igazából arra sem emlékszünk, hogy honnan indultunk, és semmi sejtésünk- bizonyosságunk sincs arra sem, hogy létezik egyáltalán végállomás. csak pillanatok vannak.

 És a pillanatok milliárdjaiból nagy nehezen összeáll egy másosdperc, és 86.400 másodpercből kirajzolódik egy egész nap körvonala, majd háromszáz hatvanöt körvonalból leszűrjük az eredményt, hogy ismét eltelt egy év.

Az öreg nagyon szomorú volt. mit kezdjek én egy élettel- kérdezte magától, mikor egy pillanattal sem tudok mit kezdeni?

 Ilyen szomorúsága csak az elefánt temetőknek van, avagy az olvadó gleccsereknek, és a muslicának, amely már utazik Dél felé…

Alázatosan papírért és plajbászért nyúlt, és csak azt írta le ami bántotta, amit nem értett, amit soha nem fog felfogni és átélni, és ez a pillanat.misztikuma, miközben ő itt kufárkodik az ámbituson a 66 évével. Zötykölődve írta a sorokat alázatosan egymás alá pedánsan, hogy méltó emléket állítson annak, amit ő nem ért, és már soha nem is fog megérteni. Talán butaság ez, ostobaság korlátoltság számára, vagy egész egyszerűen csak is az ő számára szabottan az Isten Végtelen Irgalma.

….. Pillangó pillanat szállj

öreg szívemre, a múltamra

te bocsáss álmot kicsi  

muslinca madár.

És ködöt a jövőre,

hogy  soha ne lássam meg

azt a roncsot,

ki álmatagon ténfereg

itt a jelenben.

PLT’ V.J

Soroksár

2020-07-14 délután