"Ne sírj, hogy vége lett,

                                                                                         Mosolyogj, mert megtörtént"

                                                                                                         (Gabriel Garcia Marquez)

Már nem nekem szól…

Már nem nekem szól szíved dobbanása,

Véred lüktetése nem miattam forró.

Elalvás előtt az ágyban nem rám gondolsz,

S napfelkeltekor méla vagy, borongó.

Már nem nekem ujjong diadalíved,

mit ajkad formáz meg, ha nevetsz,

s tenyered száraz simasága

már nem nekem, nem értem remeg.

Már nem nekem ring kebled feszessége,

S gerinced ívén más talál nyarat.

És ágyékod nyirkos puhaságán

Holnap már más oldja meg a gondokat.

Már nem nekem szól pillád remegése,

És telefonhoz nem miattam nyúlsz.

Kebledben, szívedben megfagyott egy dallam,

Utolsó csengése mereven borús.

Már nem nekem szól ama paradoxon,

Mit puszta léted életembe adott.

Félelemmel átszőtt odaadásodat

Másra teríted mint kimonót.

Már nem nekem szólsz mélán és lihegve,

Robbanva, utazva messzire el.

Már nem nekem szólsz, érzem, ez a válasz.

És soha többé nem megyünk "Velembe"!  

Plt’