Tartalom

Érkezés

Perelj, Uram, perlőimmel, én meg veled perelek.

Jó dolgomban nevettelek, megy ez, Uram, nélküled!

Templomodban sose’ voltam, perselyedbe sose’ dobtam,

Papjaidat kikacagtam, könyveidet félredobtam.

Segítséget sose’ kértem, öklöm sem ráztam az égre,

Nem kellettél ahhoz nékem, hogy élhessem életem.

Így éltem a létem szépen, mikor rosszul, mikor könnyen,

Felneveltem öt gyermeket, kiket küldtél énnekem.

A szívemben sose’ voltak, a zsebemben nem kotortak,

Ha néha szóltam, kikacagtak, verseim csak porosodtak.

Segítséget sose’ kértek, öklüket sem rázták nékem,

Ahhoz soha nem kellettem, hogy éljék az életüket.

Pereltem a gyerekekkel, jóízűen kinevettek,

Ha aggódtam, kikerültek, megy ez, Papa, nélküled!

Bejárva az én utamat,  a te utadról mit sem tudva,

Görnyedt háttal, görbe bottal betérek a templomodba.

Cél már nincsen, köd lett minden,

Tova tűntek az utak.

A szívemen hópehellyel, templomodba kisemmizve,

Megjöttem hát, jó Uram!

Soroksár, 2004. 05. 25.