Ima a szép halálért
Ma este, többi imámat félretéve, a szép elmenetel élményéért fohászkodom kérő szóval. A szenvedésmentes, csendes lehullásért, ahogy az a faleveleknek is megadatik. Nesztelen feloldódni szeretetedben, mint a lehullt hópelyheknek adatik meg a lassú olvadás. A nap lebukásának méltóságát is kérem én, mert abban a méltóságban már rejtve van a feltámadás szükségszerűsége.
Ezt kérem én, mert félek. Jó nekem itt, ezt tudom. És jó lesz nekem ott, azt hiszem. Csak a küszöböt nem ismerem. Attól rettegek. Nem ismerem annak magasságát, annak szélességét, a lélek izmainak utolsó izomlázas rugaszkodását. Ezért kérem most, hogy legyen az én küszöböm a számomra is átugorható magasságú és átléphető szélességű.
Én könyörgök most, én, a félő, az elesett. Kérem azt, amit még a te fiadtól is megtagadtál, pedig könnyes könnyel rimánkodott: Múljék el tőlem e keserű pohár. Ilyen nagy az én félelmem, azt kérem, amit a gyermekedtől is megtagadtál.
Életem megtanított arra, hogy kiismerhetetlenek az útjaid. Az öregkor pedig arra, hogy méretlenek a te küszöbeid is.
Nem tudom, félek-e tőled jobban, vagy szeretlek? Mulaszd el bennem a félelmet, hogy csak a szeretet maradjon meg bennem, és ne félelemből szeresselek. A többit irgalmadra bízom, mert az irgalmad maga a szeretet. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
