A kereszt árnyékában
A metodista egyház félóráját hallgattam a rádióban, ahol a következő tanmesét adta elő az ige hirdetője:
Volt egy ember, aki nem akarta, hogy árnyéka legyen. Zavarta a lerázhatatlan társ, meg akart szabadulni tőle. Először futni kezdet, remélve, hogy lehagyja a sebességével. Aztán vargabetűket ugrált, remélve, hogy becsaphatja. Később napokig vízben élt, gondolva, leáztatja magáról. Máskor baltával a földön hasogatta darabokra.
Hasztalan. Egy bölcs, akkor azt mondta neki: „Húzódj be a kereszt árnyékába, és ott eltűnik az árnyékod.” Így is tett. Azóta nincs árnyéka. Azóta a kereszt árnyékában él. És én azóta nem tudom, hogy ez az ember most boldog, vagy boldogtalan.
Sok-sok héttel ezelőtt akadtam rá az általam is elfogadható megoldásra, mely természetesen csak nekem jó, van más és számtalan megoldás még. Arra gondoltam, hogy árnyék csak ott van, ahol fény is van. Nem tudom miért, de a tudatunkba az fészkelte be magát, hogy a fény az mindig szép, jó, üdvözítő, tiszta, felemelő, és egyéb kegyességek.
De én feltételezem, hogy a bűnnek, a rosszra való hajlamnak is van fénye, különben miért keringenénk molylepkeként a fénye körül?
„Ma sem nézek bele a napba,
engem nem a fény,
a fény árnyéka zavar.
Hogy megértsél,
nézz a csillagokra!
Csak fényeket látsz majd,
A buddhizmus egyik tanítása szerint, a karma a tudás kezdete[2]. Utána jön a türelem. A türelem nagyon fontos. A türelmesek az erősek! A türelem azt jelenti, hogy megtartóztatod magad a hét érzelemtől:a gyűlölettől, a rajongástól, az örömtől, a nyugtalanságtól, a dühtől, a bánattól és a félelemtől.
Ha ennek a hétnek nem engedsz,[3] és türelmes vagy, hamarosan sok mindent megértesz, és harmóniába kerülsz az örökkévalósággal, ami tulajdonképpen belőled is van, mert része vagy.
Ha a „rossznak” a fényeit kioltod, nem lesz árnyékod! A kereszt árnyékába bújni azért olcsó és lusta megoldás, mert magadon nem kell változtatni semmit, hanem azt mondod: Én a kereszt árnyékában élek, oldja meg a kereszt ezen rossz fények kioltását.” És szépen dekkolgatsz a kereszt árnyékában.
A keresztnek nincs menedékadó árnyéka, lásd, Jónás is heverészett a tökfája alatt, de az Úr küldött egy kis férget, és az elrágta a tökfát. Így aztán csak el kellett mennie Ninivébe.
A kereszténység legnagyobb problémája az, hogy hajlamosít arra, hogy az Istenre hárítsuk azt, ami a mi dolgunk. Minél erősebb vagy magadban, minél többet teszel, annál kevesebb dolgot adsz a te Uradnak. S szerintem ezt ő is meg fogja hálálni.
2005. május 27-én az M0-ás autópályán hallottam 14.30-kor, és amíg hazaértem, a fentieket gondoltam végig, amit aztán papírra vetettem itt,
Soroksáron,
2005. 05. 29-én. Plt’
[1] Én nem nézek soha szembe a nappal c. versem második szakasza
[2] Sok mindenben hasonlít a predestinációhoz, de lényegében nagyon nem arról van szó. Calvin szerint minden eleve elrendelt és meghatározott, a karma szerint te is beleszólhatsz. De a karma lényege a VAN! Amivel együtt kell élni, és elfogadni.
[3] Erre lehetne azt mondani, hogy ez színtiszta aszketizmus, de ha belegondolsz, mit veszítesz, ha betartod? Nyerni viszont nyersz vele, mert ez nem sívó sivárságot hoz, hanem belső békét.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
