Tartalom

„A boldog embernek nincs irodalma.”

                            (Hamvas Béla)

„Ezért…

Nem ír, igaz, nem is olvas…”

                                     (a szerző)

Boldog emberek

Gyula:

- Annyira megkufircoltam volna a szomszéd asszonyt, de nem adta magát, ez az álszent ribanc!

- Így maradtam hűséges.

- S hogy hű tudtam maradni az eskümhöz, amire én esküdtem régen, nekem boldogság.

 Irén:

- Arra gondoltam, ha a Gyula megkúrja a szomszédasszonyt, én azonnal lefekszem a Józsival.

- A Gyula nem kúrta meg a szomszédasszonyt, én nem feküdtem le a Józsival. Ezért én tisztességes tudtam maradni.

- Jó nekem így az én Gyulám mellett, aki beéri velem, és én beérem vele.

- Boldog ember vagyok.

Klári:

- Megmondtam a szeretőmnek, ha megcsal, kirúgom.

- Nem mondtam meg a férjemnek, ha megcsal a szeretőm, vele maradok.

- Azt sem mondtam meg a férjemnek, hogy ha nem csal meg a szeretőm, akkor otthagyom.

- A szeretőm megcsalt.

          - Én tartottam a szavam.

- Együtt maradtam a férjemmel.

- Sikerült megfelelnem a megmérettetésen, ezért én tisztességes, boldog ember vagyok.

Zoltán:

 -  Azt mondta a Lajos, a feleségem szeretője, hogy a feleségem megfenyegette, ha megcsalja, akkor otthagyja. Én bíztattam erősen, hogy ne csalja meg, mert akkor lehet, hogy végre otthagy engem.

- Ez a hülye Lajos megcsalta a feleségemet, ezért ő velem maradt.

- Így most nem tudom beváltani az ígéretemet, amit a szomszédasszonynak tettem, hogy ha a feleségem tovább kurválkodik,  akkor szívesen megkurucolom.

Klári:

 „Az a disznó, kurvapecér Lajos!”

Zoltán:

„Az a disznó, kurvapecér Lajos!”

Klári:

- Szeretlek Zoltán, boldog vagyok veled!

Zoltán:

- Szeretlek Klári, veled vagyok boldog!

Gyula:

- Ugye milyen jó nekünk így, csak kettesben, Irén? Tisztességben, boldogságban…

Irén:

- Nekünk már csak így jó ebben a korban, Gyulám. Ahogy mondod. Tisztességben boldogságban…

Szomszédasszony:

- Édes jó Istenem, miért vagyok én egyedül?

- Ilyen végtelenül egyedül…

Soroksár, 2007. 10. 19.