Az ítélet

Dr. Boronkai elnyomta szivarját és kérdően nézett famulusára.

–        Hivatalból kirendelt védőnek- a főnök mondta, és az aktát szó nélkül az ügyvéd elé tette.

Boronkay elnyomta a szivart, arra gondolt, hogy ő is haza megy. Aztán visszaült. Hová? Kihez, miért?

Belelapozott az aktába, éles szeme suhant a sorokon, agya fénysebességre kapcsolt. Ezek a nevek neki ismerősek. Talán érintett is ebben?

 Olvasott. Tényállásokat olvasott, rendőrségi jegyzőkönyveket, kihallgatási és tanúvallomások tömkelegén rágta át magát, aztán köpött egy nagyot a szőnyegpadlóra, és az ügyészségi indítványokra koncentrált.

Miről is van itten szó?

Rapli László mérnököt kegyetlen módon lemészárolta saját felesége, Rapli Lászlóné (szül: Nemes Lívia és egyéb korrekt adatok, még a lábmérete is benne volt.)

 A mészárlás közben jött meg fia Rapli Leopold, aki próbálta imádott apját védeni, a dulakodás közben apja védelmében lökött egyet anyján, aki a lépcsőn legurulván, már holtan érkezett annak aljára.

Puff neki Volt két hulla, mindenki iszamos volt a vértől, a rendőrök nyüzsögtek, fontoskodtak, az ügyészség pedig valami megfejthetetlen ok miatt példát akart statuálni, és 20 évet kért a bíróságtól Rapli  Leopold fejére.

Boronkay nézte az iratokat, ismét rágyújtott, és tudta, ma már nem megy haza, az irodából nyíló kis szobában fog aludni.

És lefeküdt a keskeny tábori ágyon, és az álom ringató karjain lebegve egy csodálatos balatoni hétvége jutott az eszébe. Hogy ő akkor azon a hétvégén.. „ mennyit nevetettem mennyire szeretem és  őt mennyire szerették”.. Ó a régi kacagások, a csiklandós kuncogások hangja most szinte bántóan jöttek elő a múltból.

 Nemes Lívia. Igen így hívták. Ügyvédi agya rögtön rendezte az emléket, a helyszíneket, az illatokat, az akkor érzett hőt, napsugarat, fényt, és árnyékokat. Nemes Lívia.

 S most itt van egy aktában előtte, mint áldozat, gyilkos, és ki tudja mi még?

A csodálatos hétvége után Boronkay Párizsba ment jogi tanulmányai okán. Megígérték egymásnak, hogy : Igen várok rád, és igen vársz reám, és én visszajövök, és én várlak, meg egyéb ilyen hülyeségek.

Mikor visszajött, Nemes Lívia már Rapli László felesége volt, és egy fiút ringatott a karján, Leopoldot. Na ezt a kölköt akarják bevarrni a sittre. Semmi bűne nem volt, csak az, hogy védeni akarta az apját.

Dr .Boronkay Elnyomta szivarját, színtelen szemmel nézett famulusára, és közölte vele: átveszem ezt az ügyet tőled fiam, te máshol hasznosabb vagy nekem.

És Boronkay belelendült, minden rendőrségi aktát ismét átnézett, Minden bizonyítékot felülvizsgált, és lassan összeállt a kép.

 Amíg ő Párizsban volt, Lívia hozzáment Rapli Lászlóhoz, akinek gyermeket is szült, de családi életük nem volt felhőtlen. Az építész agressszív, sokszor italos ember volt, asszonyát, gyermekét gyakran bántalmazta. Aztán Nemes Líviánál betelt a pohár. A gyerek meg szerette az anyját, és az apját is. Így maradt két hulla, meg egy vádlott a tetthelyen.

Boronkayban valami szörnyű sejtelem támadt a gépelt papírok százai fölött. És elkezdett dolgozni. gyorsan, célra törően, mindenkit felkeltve álmából, szívességeket kért, és régi szívesség tartozásokat hajtott be.

A nap huszonnégy órájában vagy az irodában volt, vagy loholt utcákon, ismerőseinek merőseit kereste fel, még szivarjáról is megfeledkezett. Mintákat gyűjtött titkon, törvénytelenül orozva, Az Igazságügyi labor vezetőjét megfenyegette, hogy hűtlenségét elmondja az ő asszonyának, ha ezeket és ezeket az eredményeket nem kapja meg. És megkapta.

Zsarolt fenyegetődzött, érvelt, simult, mint juhászkutya, és mart mint a vipera.

 Neki eredmény kellett. És ma délelőtt meg volt az eredmény. Ott volt feketén fehéren az igazság.

Elszáguldott a bíróságra, izzé porrá törte az ügyészség összes érvét, nevetségessé tette a valós avagy vélt tanúkat, izzott minden porcikája.

Küzdött.

 Egy hosszú élet tapasztalatának minden fegyverét bevetette.

 És győzött. Mert győzni kellett neki.

 Az ítélet a következő volt.

Rapli Leopold anyjának nem gyilkosa, egyéb és egyéb enyhítő körülmények miatt, és az előzetesben letöltött idő miatt az esetet balesetnek nyilvánítják, és Rapli Leopold szabadon távozhat a bíróságról.

Dr. Boronkay elnyomta a szivarját, és elgondolkodva nézett famulusára.

–        Főnök úr miért volt magának fontos ez a semmi ügy?- kérdezte. Leül a gyerek húsz évet, és el is felejthetjük az egészet

Így láttam jónak hessentett kezével Boronkay így láttam jónak.

Azt tettem, amit kellett. Ami a dolgom volt.

Az ajtó becsukódott a famulus mögött, és Dr. Boronkay már csak a dióbarna íróasztalának mondta el tetteinek mozgatórugóját

–        Igen, azt tettem, amit tennem kellett. Kihoztam a fiamat a börtönből.

–        Bement a kis benyílóba és lefeküdt nem volt neki hová, kihez, és miért hazamennie. Csendesen elaludt.

2017 december 24

 szenteste

Soroksár

PLT’.V.J.