Magyar anzix 1965-, nyarán.

( Utazás)

A nyugati pályaudvar képzeletbeli homlokzata előtt ültem, és újságot árultam.A hátam mögött nővérem hangja hallatszott. " figyelem figyelem, Szob felől személyvonat érkezik, a vágány mellett kérjük vigyázzanak.
És bejött a vonat, jöttek a testvéreim, és én árultam az újságokat. Egyik testvérem Füles Magazint kért, a másik Ludas Matyit. Valamelyik Film Színház Muzsikát, Nők lapját, Gábor ecsém három darab Élet és Tudomány c. ismeretterjesztő lapot.
- Ha már itt járok, viszek a Panczák Pista bácsinak, Sebestyén Laci bácsinak is, ők is szeretik- mondta nagy szeretetteljes hangon.
Új Ember c. lapot nem vett senki, azt lehetett Mikolán is kapni a templom sekrestyéjében. És Népszabadságot sem kért senki, azt ajánlottan kötelező volt járatnia mindenkinek a faluban.
Rita húgom a kifestő könyvek között válogatott, s én megkérdeztem: - Ezt kinek viszi nagysád?
- Testvérünk lesz, már nagy anyu hasa, örül majd neki a testvérünk , ha megérkezik - válaszolta, és továbblépett.Már nem emlékszem melyik testvérünknek vette, de a kifestő könyv minden egyes lapja úgy belevésődött a fejembe, hogy akár most is ki tudnám festeni. De a leggyakrabban használt párbeszéd a következő volt, nem tudom miért, de ezt nagyon szerettük:
-Jó napot.
-Jó napot.
-Kérek egy hírlapot.
-Hírlapot?
Hírlapot!
Az elfogyott.
Elfogyott? Akkor jó napot.
-Jó napot.
Ekkor szólalt meg a nővérünk hangja, a hangosbemondóba.
"Figyelem, figyelem. Személyvonat indul Vác- Nagymaros- Zebegény Szob felé 16óra 20 perckor a külső 3-as vágányról. Kérjük a beszállással igyekezzenek!".
Szomorú szívvel összecsomagoltam az újságos standomat, és siettünk a vonatunkhoz.
Szobon átszálltunk a mikolai buszra, az eladott újságok árából kifizettem Szabó klajzernek a menetjegyek árát, és már hipp-hopp itthon is voltunk a poros udvarunkon, ahonnan ki sem mozdultunk.
Délután aztán megjött anyánk.- Na játszottatok?- kérdezte.
- Nem játszottunk feleltem komolyan, utaztunk. Budapesten voltunk, én újságot árultam, ők meg-mutattam a testvéreimre- vásárolgattak.
- Utazni szép és jó dolog, nagyon izgalmas lehetett- mosolygott anyánk.
- De nem jártunk teljes sikerrel - mondta egyik testvérem. Hírlapot akartunk venni, de mire odaértünk, elfogyott.
-Elfogyott?
Elfogyott.-válaszoltunk kórusban.
- Hát ha elfogyott, akkor elfogyott- mondta anyánk. Akkor ma este nem olvasunk hírlapot. És a konyha felé fordult.
A mai napig nem jöttem rá, hogy akkor, befelé mentében miért morzsolt ki egy könnycseppet a szeme sarkából. A mai napig nem értem.

PLT' V:J:
Soroksár
2019.május 10-én reggel.